Dunatáj, 1981 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 1. szám - Csányi László: A negyedik király
CSÁNYI LÁSZLÓ: A negyedik király Már a görögség hajnalán, a bizonytalan szürkületben, kirajzolódnak az európai gondolkozás körvonalai, s a szépség és rend ikerfogalmában újra és újra magukra ismernek az évszázadok, mert a szándék egyetemessége nem ismeretlen terek után sóvárog, hanem önmaga teljességét kívánja, melynek az emberileg lehetséges a mértéke. Thalész a közös alapanyagot kutatja, Anaximandrosz bevezeti az arché és az apeiron fogalmát, mintegy megalapozva a határtalan gondolatát, amit Platón a szépség eszméjére fordít, midőn azt mondja a Timaioszban, hogy az a legszebb háromszög, amely megkettőzve egy hasonló egyenlő oldalú háromszöget ad. Ami ezután következik, mindig az adott határokon belül mozog, s csak Hegel sejti meg az újat, midőn felismeri, hogy az abszolút lényeg többé nem valami egyszerű, hanem egy negatívum, általánosság, a véges negációja, amiben többé nem fér el az apeiron határtalan gondolata. A fejlődést, a vitathatatlan tudományos eredményekkel együtt, praktikus evilágiság jellemzi, s Helmholtz már a remélt végeredményt sejtve mondja, hogy a természeti jelenségeket „változatlan vonzó és taszító erőkre” kell visszavezetni, s a fizika meg is oldja a rejtélyt, melynek egyenes vonulú fejlődésében a múlt század oly biztos volt, „mihelyt a természeti )elenségeknek egyszerű erőkre való visszavezetését lezárta”. Néhány évtized múltán derült ki, hogy a valóságban egészen másról van szó. Európa századai Az etikai formák, a technikai eszközök változtak, a gondolat azonban mindvégig ugyanabban a körben mozgott, s a humanizált világegyetem az antikvitást épp úgy jellemezte, mint a középkort, vagy akár a barokkot. Hangsúlyoznunk kell: a gondolkozás formáiról van szó, azokról a mentális keretekről, amelyekbe az ember bele tudta képzelni magát, kezéhez és eszméihez szelídítve a természetet és természetfelettit, valóságot és látomást. Ezen a téren a kereszténység is alig hozott újat, dogmarendszere és áhítata a középkor minden megnyilvánulásában felfedezhető ugyan, de — s ezt akarjuk bizonyítani — alapvetően nem spirituá51
