Dunatáj, 1981 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1981 / 1. szám - Csányi László: A negyedik király

lis élményből táplálkozik, hanem mentális megfontolásból, s hatása a XX. században is érezhető, mert a fontos szerepet játszó Heidegger In-der-Welt sein gondolata, amit az In-sein és a Sein in ellentéte tesz teljessé, épp úgy ebből a talajból nő ki, mint Teilhard de Chardin panteizmussal átszőtt katolicizmusa.

Ha ismeretelméleti gyökereit keressük, s ebben az esetben csak ezekkel foglalkozunk, a misztikusoknál is az ész kompromisszumát ismerjük fel, mely mögött mégis csak Akhilleusz árnya lebeg, aki így szól a sokattürt Odüsszeuszhoz:

Csak ne dicsérd a halált nekem soha, fényes Odüsszeusz, napszámban szívesebben túrnám másnak a földjét, egy nyomorultét is, kire nem szállt gazdag örökség, minthogy az összes erőtlen holt fejedelme maradjak.

(Odüsszeia VI.)

Már Fülep Lajos felfigyelt rá, midőn teológiai alapvizsga-dolgozatában intellektuális momentumot is látott a miszticizmusban, mely „körülbelül megegyezik a Kant-féle intellektuelle Anschauung fogalmával, másfelől azzal a Hegelféle Sellserfassen des Gesites-szel, mellyel a szellem evolúciója betetőződik”. Ha a kálvinista puritánizmus eredendő viszolygását lehántjuk a természetfölöttit tényként és gyakorlati útmutatásként kezelő misztikáról, valahol a lényegnél vagyaink, mely a középkor példaként csodált és csak a választottaknak adatott elragadtatást racionális eszközökkel közelíti meg.

Egy lépéssel tovább is kell mennünk, ugyanis nem akarjuk elvitatni az élmény valódiságát és tudatos magatartást feltételező átéltségét, de hangsúlyoznunk kell intellektuális alapját, amit egy 1775-ös kiadású Dictionarium Theologicum is kiemel: Visio intuitive est Ule vivendi modus, quo nos (pro nostri ingenii modulo ) Beatos Deum facie ad faciem visuros esse intelligimus.

Tankönyv érvényű definíció, de tulajdonképpen semmi misztikus nincs benne, mert „szemtől szembe látni Istent” egyformán jelent elhatározást és intuíciót, ami ismét az átélés, képzelet és szándék szövevénye, s ami — más formában — Balzac író-gyakorlati módszerében is fölbukkan, mint mindenkinél, akinek élénk a képzelete, midőn ezt mondja: ha szükségem van egy nőre, írok magamnak.

A Dictionarium Theologicum meghatározása más szempontból is lényeges. A titok humanizálódik, az intelligere ige szinte domesztikálja misztikáját, kiemelve azt is, hogy „vivendi modus”, s a Beatos — boldogok — hangsúlyozása már csak arra vonatkozhat, hogy nem ebből következően látják meg Istent, hanem azért boldogok, mert megpillanthatják.

A misztika — szükségszerű ellentmondás — mindig emberi akar lenni, s Loyolai szinte magától értetődően írja, hogy „többet ér rendkívüli okosság közepes szentséggel, mint nagyobb szentség kisebb okossággal”. A látomás is rendszerint az általánosban mozog, s az elhallgatás és sejtelem gyakran fontosabb benne, mnit maga a tény.

Trithemius írja krónikájában, hogy 1321-ben Bruchsalban egy Gottfried nevű garázda ember meghalt, órák múltán azonban felült a ravatalon, kiment a kertbe, imádkozott, majd meggyónt, s az álmélkodóknak csak annyit mondott, hogy látta a pokol és a tisztító tűz kínjait, de egyebet ne kérdezzenek tőle. A

52