Dunatáj, 1981 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1981 / 1. szám - Téglás János: Egy elmaradt szekszárdi Babits-est dokumentumai

künn vagyok; — ezért fogadtam el ama ,,pesti Helikon” 'estélyre szóló meghívást is, amiről a tudott okokból lemondtam, — s ezért határoztam el az itteni Babits estélyem megtartását is, — (ami bő vágyam volt ideérkezésem óta) s ezért fogadtam el egy szegedi és debreceni meghívást is. —

Es szekszárdi egészségtelen lakásaim és a nővéreméknél levő túlzsúfoltság, zaklatottság, rossz éjszakáim és azon hatrendbeli ezidei influenzám teljessen aláásták egészségemet. — [ ... ]

Es hogy félek a pillanattól, amelyben bejelentem kedves édesanyjának estélyem elmaradását, — aki olyan bízó örömmel várja azt! — A csatolt cikket, — amely a meghívóban jelent volna meg: meglepetésnek tartogattam édesanyja számára — s mjndaddig nem akartam megmutatni Neki, amíg a \meghívóból nem olvashatja; de tegnap este már tudtam, hogy nem fogom megtartani az estélyemet, — tehát átküldtem, hogy olvassa el, — s talán a szeretet, amely abból kicsillan: megbocsátóvá teszi öt irányomban, — s nem fog nagyon haragudni a felajzott várakozás hiábavalóságáért! —

En már egészen bolond vagyok! Az utolsó öt éjszakán alig aludtam a kínzó dilemmától: kitegyem magam a csalódásnak s lépjek fel betegen, — vagy mondjam le az estélyt, — magamra haragítva ezzel a felcsigázott kedélyeket? — S a sok álmatlanságtól kiszikkadt agyamnak és szememnek már látomásai vannak, mint az őrülteknek: [... ]

*

De most már ideje búcsúznom: és búcsúzóul arra kérem Magát drága Babits Mihály és kedves Ilonkám, Téged is: mégis ne haragudjatok és bocsássátok meg, hogy Titeket is felajzottalak sőt talán terveiteket is megbontottam itteni estélyemmel való biztatásommal. Ne haragudjatok semmiképen: mert, ha meghalok, akkor a halottnak úgy is mindent megbocsátanak az emberek, — ha pedig élek: akkor 1928 őszén vagy 1929 tavaszán (talán éppen 1929 húsvétján!) jóváteszem mostani akaratlan mulasztásomat! — De akkor csak pesti fellépéseim után jövök Szekszárdra — s ha jó híreket hallanak a szekszárdiak rólam Pestről és ha akkor egyszerűen csak kitűzöm legfeljebb egy héttel azelőtt az estélyemet és azt a dátumot meg is tartom: talán ők is megbocsátják mostani lemondásomat! —

A mag már elhintve itt! És jövő tavaszra talán — sőt bizonyosan \— sokkal dúsabb kalásszá arathatjuk le mindnyájan! — Csak egytől félek: attól, hogy pesti előadóknak fülébe jutva itteni Babits-estélyemnek terve: kedvet kapnak reá és megelőznek engem! S ha az bármilyen szép is lesz — akár szebb is, — mint az enyém lett volna: mégis nem az enyém, s nem az, — amit én megálmodtam! — Ha jönne csakugyan ide, ilyen szándékkal, előadó: Neki már könnyebb dolga lesz: a talaj már megmunkálva és megtrágyázva! — (Elküldtem a csatolt vallomásom egy példányát Wagner itteni hitoktató kath. papnak is, ■— akit kemény diónak mondtak Babitsot illetőleg. — Gockler tanártól tudom, — aki szereti és olvassa is Babitsot, hogy Wagner, — amikor a „Kultúra” c. folyóirat kétségbevonta a Babits igazi katholicizmusát: diadallal mutatta tanártársainak a vonatkozó cikket és Wagner szerint: nem lehet az jó katholikus, aki Istent „sü42