Dunatáj, 1981 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 1. szám - Téglás János: Egy elmaradt szekszárdi Babits-est dokumentumai
s Neked való örömszerzés céljából szándékoltam. — S babár a Tiedéhez hasonló aggályok bennem is fölmerültek: elcsitítottám azokat azzal a körülménynyel, — hogy Szekszárd úgyis kis vidéki város, — ahol talán megengedheti az ember, még, ha művész is, — az ilyen kis nepotizmusos ügyeket, — amely, kisváros szemüvegén át talán nem olyan nagy bűn, — mint mondjuk: Pesten lenne — ahol ilyesmit a világért sem cselekednék. És aláírom az „egyenrangúságra” vonatkozó szimpatikus theoriádat is sőt, tetszel nekem e nemesen tiltakozó szerepedben. — Tehát: mindenben igazad van! — Török Sophie tehát ama új költők estélyének műsorában lesz, — amely Adyn, Babitson kezdődik és folytatva Juhász Gy., Tóth A., Kosztolányi, Gellért, Nagy Zoltán, Zsolt Béla, Oláh Gábor, Terescsényi György, Szép Ernő, Kemény Simon, Karinthy, Kaffka M., Szabó Lőrinc, Erdélyi József versein: Török Sophieval végződik, — meggyőződésből, — és nem azért, mert ő a Babits felesége! — * Kacagtam tanácsodon és ravasz politikával máris úton-útfélen kürtölöm azokat a tényeket és körülményeket, •— amelyekkel, — igazad van — az itteni hitetleneket jobban meg lehet győzni B. mellett — mint talán a verseivel, — és főképen mint az általuk nem ismert és soha nem olvasott verseivel! — Különben — már mondtam is néhány embernek — hogy Reményük Sándor is találkozott néhányszor a miniszterelnöki teadélutánokon Babitsosai, — amiről már Erdélyben tudtam. — Legújabban Rákosi Jenőt is emlegetem az ittenieknek, — aki a legutóbbi „Nyugat”-ba cikket is, — s „akinek magyarságában, nemzeti érzésében tálán a szekszárdiak sem kételkednek!” — A Tor may Cecil „Napkeletjét” is emlegetem. Apropos! Kedves Ilonkám! légy jó — még ha lusta is vagy reá: szerezd meg és küldd el nekem a Napkeletnek egyik olyan számát — amely Babitsról is ír — én nem tudhatom: melyik szám az, — s nehéz lenne a kiadóhivataltól megszereznem — szeretném azt is mutogatni itt! — Mert itt csak a dokumentumok beszélnek és hatnak! — De igazán, nagyon kérlek: ne feledd! Vagy legalább a dátumát írt meg, — habár hosszadalmason és későn kapnám meg, — ha csak adataid alapján rendelhetném meg. (Jaj, irigylem mindenkitől az írógépet! Engem is szörnyen fáraszt az írás fizikai része — de, — mert én mindig, mindenkitől távol élek s néha mégis beszélgetni szeretek velük: nálam mindig e beszélgetéseket helyettesítik a levelek, — mert lényegében: én sem szeretek levelet írni! S ha mégis ilyen hosszú levelet írok: ezt csak ilyen beszélgetési vágyból és a „címzett” iránti szeretetből cselekszem.) — Ismétlem: meggyőződésem, hogy mindenek dacára, — sőt éppen e mindenekért zsúfolt házam lesz Et! mert a kiválasztottak erős akaraterejével akarom, — wangelhildai energiával! — * Jaj, kedves Babits Mihály, — hiába fél előre az ismételt levélírástól, — még nehány tárgyi felvilágosítást kell adnia nekeml 3 53
