Dunatáj, 1981 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1981 / 1. szám - Téglás János: Egy elmaradt szekszárdi Babits-est dokumentumai

voltam hajlandó kihagyni: akkor tréfás megadással azt mondta, hogy: „akkor már inkább a ,Húsvét előtt’"-öt hagyja benne a műsorában, — mert az legalább monumentálisán reprezentálja Babitsot”. — Hiába próbáltam meggyőzni öt arról, hogy a „Halál az automobilon” c. verset főképen és elsősorban a grandiózusán lüktető zenéje kedvéért veszem a műsoromba, — s hogy abban annyira csakis a muzsika a domináló a „gépkocsi” berregésének és száguldásának „ríme”,

— hogy a tartalom itt spéciéi, — igazán elenyésző jelentőségű, — habár szervesen összefügg éppen ezzel a formával, — mégis megmaradt „heten vagyunk uram heten” konoksággal ellenzése mellett. — Engem — aki a líra szerelmese vagyok: igazán nem vádolhat senki azzal, hogy tartalmi szenzációkat vadászok műsorom összeállításában, — tehát elhiheti mindenki, hogy e verset is, — habár véres tartalma van: kizárólag a zenéje és zenei megoldása kedvéért vettem műsoromba, — amelynek éppenolyan szerelmese vagyok, — mint magának a lírának, — a kettő együtt jelenti számomra az élmény csúcsát, — minden életjelenséget és minden művészetet beleszámítva! —

Pista mindezekkel szemben a Cigánydal-t indítványozta erősen — mint olyant, — amely vidám hangulatot varázsol és könnyű élmény a sok súlyos mellett — de én e vers előadását tendenciózusan kerülöm — mert egyébbel sem állnak elő a Babits-előadók, — mint folyton ezzel a — habár bájos és igazi Babits muzsikával — mégsem elég reprezentatív Babitsosai, — mintha Öt ez a verse jellemezné leglényegesebben! — S ha mégis akarnék valami ilyen könnyű muzsikát megszólaltatni; akkor is inkább a Gretna green-t — vagy a Szerenád-ot választanám helyette. — Nem igaz?

A vita végén Pista nagyon bájosan és kedvesen piruló szerénységgel azt jelentette ki: „különben, — ha Mihály nem szól bele a műsorba, — akkor én igazán kis Miska vagyok dnagy Miskához képest!” —

(Zárójelben megjegyzem, — hogy Pistának általam emlegetett szerénysége és szemérmessége csak jólneveltség és europeer kulturáltság fegyelmezettsége, — mintsem az önállóság és öntudat hiánya, — mert, — amint megállapítottam — nagyon jó kritikája és öntudatos kritikája van a dolgokról.)

*

Csütörtökön, 1928. II. 23 án folytatóin, — mert két napig rosszul éreztem magamat. —

Kedves Ilonkám! e részben Hozzád szólok: teljes mértékben elfogadom és helyeslem verseid kimaradását kérő okaidat. Sőt! Már Téged megelőzően (e véleményedet megelőzően) — én is gondoltam pontosan ehhez hasonlókat, különösen a nepotizmust illetően. — De megnyugtattam félig-meddig magamat azzal, hogy mikor ugyané tervemet egy innen írott decemberi — vagy novemberi levelemben már megpedzettem ezt az eszmét: nem tiltakoztatok ellene, — igaz,

— hogy e levelemre nem is válaszoltatok. —

En eredetileg is egy „fiatal költőket” megszólaltató műsoromba szántam ezt a Török Sophie verset, — mint Debrecenből is írtam Neked; s hogy mégis beakartam venni szekszárdi Babits-műsoromba ezt egyrészt (de halványan) ama novemberi levelemhez való következetességből, — másrészt és főképen a Nektek

32