Dunatáj, 1981 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1981 / 1. szám - Téglás János: Egy elmaradt szekszárdi Babits-est dokumentumai

Most hallom, hogy van itt egy Glöckner nevű tanár, — aki nagy Babits rajongó — őt is bevonom majd a propaganda munkába. —

*

Bízom és hiszem, hogy sokan jönnek majd az estélyemre! —

*

Tegnap: hétfőn d. u. voltam Babits néniéknél, — egy — a Pistával az alispáni hivatalban történt megbeszélésünkre mentem el, — mert Pista szerényen és kedves szemérmességgel arra kért, amíg vártam az alispánhoz való bejutásomat

— hogy nehány Babits-verset, — amit ő az én és a Mihály érdekében, — és az est iránti érdeklődés érdekében kihagyandónak vél: ne vegyem be a műsoromba

— amit ő már ismert az azelőtti látogatásomkor Babits néninél hagyott műsorpéldányból. — így, — mindjárt a „Húsvét előtt”-nek a kihagyására kért, — már akkor. —

Én már megelőzőleg, — még január első napjaiban való találkozásunkkor megtudtam Babits nénitől, — hogy mikor Maga, jó Babits Mihály itt egyszer régen, — talán még a háborúban előadta ezt a verset: milyen ízléstelenül és érteden műveletlenséggel viseltetett itt két ember is. De én ennek dacára, és tőlük meg nem ijedve, mégis belevettem a „Húsvét előtt”-öt műsoromba, — még pedig — nem az elejére, — mint eredetileg akartam, — hanem a végére, — vagy akkorra, amikor már az elmondott versek nyomán úgyis mindenki szeretni fogja Babits Mihályt — s főképpen azért a végére, — hogy ennek a beethoveni muzsikának hangjaival fülükben távozzanak el a teremből az emberek. — És emlékeztem arra is, hogy mikor szilveszter-esti találkozásunkkor említettem magának e versének itt váló elszaválását (általam), maga egy szóval sem kifogásolta, hogy ezt műsoromba vegyem. —

Kíváncsian vártam tehát a Pista indokait. — De már tegnapra kevesebb ellenkezést tapasztaltam részéről e versnek műsoromba való vételére nézve, — miután arról próbáltam őt meggyőzni, — hogy most „béke” lévén: nem bűn a békét éltetni. S hogy annak idején azért volt bűn (?) a Maga részéről e versnek itt való elszavalása: mert akkor még háború volt. — (Hogy lelkesedtünk érte 1918-ban Kolozsváron, — s én 1911 telén is elszavaltam Albrecht főherceg előtt egy kolozsvári „New York”-beli jótékonycélú estélyen, — és a herceg tapsolt a legjobban!) — Pista még próbált kedvesen és gyermekül nehány olyat érvet is felhozni e versnek itt való elszavalása ellen, — hogy most ismét puskaporos a levegő — mert az ifjúság és mindenki új háború útján reméli csak az elcsatolt területek visszaszerzését, tehát most is békére uszítottak érezhetik a verset, — amikor a „hazafias” poétáktól ismét háborúra serkentőt várnak — de mindeme érvei ellenére is láttam, — hogy már belenyugszik és nem érzi olyan veszélyesnek az itteni hangulatra annak előadását.

Es különösen akkor, — amikor a „Halál az automobilon” c. versnek a kihagyását kérte, — azzal az indokkal — hogy az nem az igazi Babits, — mert túlságosan „natúralisztikus, realisztikus, véres és verisztikus” — s én mégsem

31