Dunatáj, 1981 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1981 / 1. szám - Téglás János: Egy elmaradt szekszárdi Babits-est dokumentumai

Itt írom meg azt is, — hogy azért nem költöztem fel Pestre mostanában, — mert a távolból nem tudnék olyan propagandát csinálni itteni estélyemnek — mint amilyent szeretnék, — s miután úgyis lemondtam a II. lyiki pesti szereplésemet: momentán nem lett volna értelme Pesten-lakásomnak. — És éppen azért, — hogy teljes lélekkel állíthassam magam — és teljes agilitással az itteni Babits estélyem szolgálatába: elhalasztottam az említett másik két-három városbeli (szegedi és debreceni és csabai) fellépésem idejét is, — hogy legyen időm itt alaposan „ megdolgozni” az embereket minden vonalon. —

Mert elmondhatom és elárulhatom Maguknak azt is drága Babitsék, — hogy szekszárdi Babits-estélyemmel (bizonyisteni) — kizárólag az engem is izgató szándék vezetett, hogy Babits megérteden szülővárosát megnyerjem az ö számára, — s minél nehezebb feladat lesz; annál inkább!

Tehát távolról sem pénzszerzési célból, — ami egyedül itt Szekszárdon: mellékes számomra, — (máshol természetesen az is fontos, — mert hiszen kizárólagos kenyérkeresetem a verselőadás!), — annál is inkább, mert itt nagy pénzeket amúgysem lehetne szerezni. —

Es azt mondom itt én is, — amit Babits Mihály mond a „Vita és vallomás” - ában — „annak az ötnek, hogyha öt van, kettőnek, ha kettő, önmagának, ha már csak maga van!” — és, ha belehalok, akkor is vallomást teszek Babits mellett!

*

Igen! — Es, — mert annyira előrehaladott lesz már a szezon, — mire én innen Szegedre—Debrecenbe kerülök (minden késedelmemnek szekszárdi rossz lakásaimban szerzett sorozatos hűléseim az okai!) — úgy, hogy akkor már nem érdemes Pesten fellépnem, — annál inkább nem, — mert teljes skálám bemutatására Pesten legalább 3—4 estélyt akartam eredetileg tartani egy-egy havi időközben, — ezért: pesti első fellépésemet 1928 kora őszére teszem, — s miután lezajlott a szegedi és debreceni estélyem: visszamegyek Erdélybe, hogy ott heverjem ki valahol a Hargita, vagy a csíki havasok őserdőiben utolsó hónapjaim s évem súlyos neuraszthemiáját, — miután sem Szicíliára, sem más olasz tájékra nem futja ezidén tarisznyámból. — A Makkal féle nemes ajándékot — (cirka ezer pengőt) — szeptember óta lassanként feléltem, — amely pedig ezt a célt akarta szolgálni. — Hosszas, és sok volna elmondanom utolsó hónapjaim és utolsó két évem tengernyi lelki és fizikai szenvedését, — melyekért mégis hálás vagyok az Istennek és a Sorsnak, — mert hiszem: „Szenvedni annyi — mint diadalt aratni!” — és minden fájdalom csak gazdagítani fogja lelkemen át művészetemet is! —

*

Viziteltem Kiss Lajos apát úrnál is, nagyon kedves volt és mindent megígért. — Mindenhol elhelyeztem rólamszóló erdélyi cikkeket — hangulat ébresztőül — mert az itteni lap úgy látom: szűkmarkú egy kicsit a velem való foglalkozásban. —

30