Dunatáj, 1981 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 4. szám - Albumok a Nektár vidékéről (Bodri Ferenc)
a formai értékekre. Némelyik esetben ez a túlzott tárgyszerűségre törekvés a tartalom rovására tolakszik előtérbe, s az olvasmányosság, az élményszerűség rovására. Apró remeklések mellett - Nagy Balogh: Kubikusok, - kínosan precíz, túlbiztosított műtárgykarton-szövegek bukkannak fel. Példának okáért Orbán Dezső Templomkert-jéről szóló cikkely tudtunkra adja, hogy négynégy fatörzset, sisakja lemaradt templomot, „valószínűleg praókiát" s egyebeket látunk. Közben szót ejt a festő Adyhoz fűződő barátságáról, a Nyolcak-tagságról s egyebekről. Alapjában ez sem baj, főként ha sikerül kimutatni a tények és mű szoros kapcsolatát, s főként tartalmának titkáról fellebbenteni a fátylat. Ellenkező esetben mindez felesleges fontoskodásnak minősül. Nem szabad megkívánni egy pár soros műismertetéstől, hogy az egyúttal a mini-monográfia szerepét is átvállalja, bármilyen tiszteletre méltóan nagy tudású szerző látja is el kézjegyével. Azt pedig már csak a bocsánatos szakmai elfogultság rovására írhatjuk, hogy helyenként az adott mű túlértékelésébe ütközünk, vagy az alkotó besorolását érezzük tisztázatlannak. Nagy Balogh értékéből semmit nem von le, ha nem feltétlenül tekintjük ,,a hazai konstruktív törekvések elődjének”. Gadányi „szentendrei’’ honosítása (Deim-mel összefüggésben!) is alig fogadható el, miután HÉ már egyértelműen kiemelte a párizsi út meghatározó szerepét egész munkásságában. Mindezek mellett az csak apró kiigazítás, hogy Borsos régen túljutott a 500-ik érmen, sőt lassan a négyszázadikat is megközelíti. A legújabb kori alkotások bemutatása különösen nehéz. Főként, ha maguk az alkotók körmönfont okoskodással, „vallomásokkal” nehezítik a dolgot. Ezek a meghökkentő passzusok e könyvből sem hiányoznak. A szerzők magyarázatul idézik némelyiket, de gyanítjuk, hogy maguk sem tudnak azonosulni a „kimódolókkal”. Attalai „kocka-leleményei” (itt bazalt-nikkel változatban) évtizedekkel ezelőtt már középiskolai rajzfeladat formájában „a csalóka látszat” törvényeit s „támadhatóságát” sugallták. Ügy gondoljuk, RF sem hiszi el, hogy az általunk is tisztelt, becsült, kedvelt Haraszty körülményektől, irányzatoktól függetlenül jutott el a fénylő-villogó-mozgó szerkezetekig, s Schöfferről „csak harmadik kiállításán hallott először”. Csíky a „gondolat nélküli”, csak a plasztikai törvényszerűségeket kutató szobrászat mellett voksol, holott három Plakett-je önmagában is cáfolat, s szép. A pálmát Farkas Ádám viszi el: olyan szobrokat akar csinálni, amelyek nélküle is megszületnének” (1) Fénylő bronzplasztikáját szemlélve, úgy véljük, csak beavatkozott e „szobrász nélküli’’ szoborteremtésbe! Sőt, ajándékként gondoskodott műve múzeumi továbbéléséről is. Hol itt a verébtojás, parti szikla esetlegessége? A Modem Magyar Képtár Pécs című kötet apró hibái ellenére is valóságos helyzetet tükröző jelentős vállalkozás. Nyeresége művészeti irodalmunknak, a múzeumokat felkereső műbarátok kezében pedig hasznos útitárs. A képanyaghoz csatlakozó származásjegyzék a gyarapítás forrásaira utal. Különösen az ajándékozó művészek névsora tanulságos „olvasmány”. A tárgykör részletes bibliográfiája és a képek jegyzéke teszi teljessé a szép kötetet, Hárs Éva és Romváry Ferenc munkáját. SALAMON NÁNDOR Albumok a Nektár vidékéről Vannak témák, amelyek évülhetetlenek. Fel-feltárásukkal mindig gazdagodunk: vagy a fejlődésben történt változások adnak értelmet az ismételt feldolgozásoknak, vagy éppen a féltőn és szeretettel őrzött maradandóság öröme nyújthat a számottevőnek és lapozgatónak egyaránt élvezetet. Hiszen olykor az emlék és múlt a legkorszerűbb, a bartóki tétel a lét és az élet minden horizontjára alkalmazható. Az egykorvoltak elevenségében élő jelen - a harmónia egyik pilléres feltétele. És korántsem nosztalgia ez: az előttem nyitott két album sem andalít, inkább melegítőén felemel. A jókedv és talán a bőség látleletei, a balsors elmúlt, bár víg esztendőkről aligha beszélhetünk. Csupán az eleven remény analizálható, bizonyíték a könyvek, amelyekből egy lét- és egy életforma, egy ősi mezőgazdasági ipar történelme és jelene, egy kultúra és egy tájegység álma és nappalai láthatók és olvashatók.
