Dunatáj, 1981 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1981 / 1. szám - Téglás János: Egy elmaradt szekszárdi Babits-est dokumentumai

1.

DÁTUM NÉLKÜL. T. N. MEGJEGYZÉSE: 1928. II. 19.

Kedves Nórái

Remélem nem neheztelsz rneg a ceruzaírásért, vagy talán már meg is szoktad tőlem! — Vártam, hogy eljösz hozzánk, a Révész szanatóriumba is telefonáltam, nem jöttél-e meg, de ott sem tudták mi van Veled. Szóval Pestet kihagytad terveidből?

Kedves soraidat köszönöm, de: nem hinném, hogy nem említettem volna már előtted nyilvános szerepléstől való legyőzhetetlen irtózásomat. Ezért bármennyire meghat és megtisztel kedves felszólításod, ez teljesen lehetetlen, — persze Te, az eleven szó művésze ezt nehezen hiszed el, de engem még az is szörnyen felizgat, ha Mihálynak kell pódiumra lépni.

Sajnálom, hogy nem beszélhetek Veled személyesen, nehéz ezekről levélben beszélni. A másik dolog, t. i. hogy az én verseimből is előadj a Babits-esten, ez olyan dolog, hogy levélben alig tudok felelni rá. Természetesen egész boldoggá tett a terved és úgy meghatott s oly büszkévé tett, de... de! drága Nóra, megmondom őszintén mit gondolok. Férj és feleség verseinek együttes szerepeltetése szerintem amatőrös és vidékies dolog. Azután, — és ez a dolog még komplikáltabb — én lehetek B. M.-el, mint férjemmel egyenrangú ember (azaz lehetnék!), de hogy verseim egy estén és egy nívóban szerepeljenek az övével, ezt nepotizmusnak érzem, és szerénytelen tolakodásnak. Persze én azért nagyon szeretem a verseimet és csöppet se vagyok álszerény — de ez egészen más kérdés, nem tudom megértesz-e? Nagyon sajnálnám, ha rosszul értenél, borzasztóan szeretnék egy műsorban szerepelni vele, de mégis nagyon szégyelném magam érte, ezért kérlek, ne tedd meg. Ha fiatal költőket szavalsz, majd s azok között engem is, nagyon-nagyon boldoggá fogsz tenni.

Nagyon örülök a szekszárdi találkozásnak és nagyon kíváncsi vagyok az estére. Tudod én nagyon szeretem Szekszárdot, azt a Szekszárdot, amelyik Mihály gyermekkori emlékeiben és verseinek tömegében él, a valóságos Szekszárd nincs ennyire kegyeimben. Komikus és tragikomikus eset, hogy bárhol, még külföldön is és bármelyik vidéki városban Mihályt a legnagyobb hódolattal fogadják és ismerik minden művét és büszkék reá, s a saját szülővárosa, ahelyett, hogy boldog lenne, hogy magáénak nevezheti, ez a város példátlan közönnyel sőt ellenségesen viseltetik iránta. Meg vagyok róla győződve, hogy Sárkutyabagoson jóval többen olvassák és ismerik jelentőségét, mint éppen szeretett szülővárosában. En aki se józan se praktikus nem vagyok, azt mondanám, hogy ennél a matériánál kár minden fáradtságért, — de tudom, hogy Mihálynak egészen különös és fájdalmas örömet okozna, ha éppen ez a város lenne híve és ismerője, — ezért örülök én is vállalkozásodnak és főként annak, hogy éppen Te leszel az, aki a hálátlan és lázadó várost megtéríti.

27