Dunatáj, 1981 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1981 / 4. szám - Zalai-Gaál István: Őskori gazdasági-társadalmi elemzések vázlata

hette el, erre Korek József és Makkay János elemzései is utalnak a későneolitikus tiszai kultúrával kapcsolatban. Mindezeket a feltételezéseket prekoncepcióként kezelhetjük kutatásaink során.

Az eddigi elemző munkáim során hasonló eredményekre jutottam magam is. Kísérletet tettem a lengyeli sáncon feltárt neolitikus temető nyomán a neolitikus viszonyok részbeni interpretálására az ásató Wosinsky Mór publikációi alapján, a temetkezések részletes elemzésével, statisztikai adatok segítségével és összehasonlító módszerrel. A lengyeli temetőt önmagában, modellként vizsgáltam, itt még figyelmen kívül hagyva B. Kutzián Ida részletes tiszapolgár-basatanyai elemzéseit, és a nyitrai temetőn kívül nem foglalkoztam a lengyeli kultúrát megelőző neolitikus kultúrák temetőivel sem. A későbbi kutatásokban külön hangsúlyt kapott az időtényező vizsgálata, mivel a vizsgált jelenségek idővel változnak: a zengővárkonyi későneolitikus sírcsoportok kerámiájának részletes elemzésével kimutathattuk a temetőn belüli kronológiai eltéréseket, illetve fejlődést, kihasználva azt a lehetőséget, hogy itt a jelenségek változásának nyomon követése egy adott kultúrán belül is lehetséges.

Visszatérve Lengyelre: sírrajzok, temetőtérképek itt ugyan nem készültek, Wosinsky sírleírásai alapján azonban felvázolhattuk az egyes csontvázak helyzetét, mellékleteikkel együtt. Az elemzési eredményeket összehasonlítva a lengyeli kultúra többi temetőjében tett megfigyelésekkel, temetkezési szokásokon túlnyúló jelenségekre is következtetéseket vonhattunk le, vázolhattuk az egyes csontvázak helyzetét, mellékleteikkel együtt. Az elemzési eredményeket összehasonlítva a lengyeli kultúra többi temetőjében tett megfigyelésekkel, a temetési szokásokon túlnyúló jelenségekre is következtetéseket vonhattunk le.

Csupán a 368 feltárt zengővárkonyi neolitikus sír alapján is bizonyítható, hogy bizonyos leletfajták csak férfisírokban fordulnak elő. Ezen objektív előfeltételezésnek az alapján meghatározható a lengyeli sáncon előkerült férficsontvázak száma is. Ugyanis a gyermeksírok mellékletei olyan mérvű eltéréseket mutatnak egymástól, melyek alapján a különböző korú és nemű gyermekek sírjai megkülönböztethetők, ezeknél az eszközmellékletek életkorban megfogható fokozatosságot fejeznek ki, utalva arra, hogy a gyermek bizonyos életkor elérése után milyen, nemének megfelelő munkát végezhetett a közösségen belül.

Ezek után a nemek aránya is meghatározható: a későneolitikus lengyeli kultúra temetőiben a nők és férfiak nagyjából hasonló arányban találhatók meg. A temetőelemzések is alátámasztják azt a feltételezést, hogy ez a későneolitikus népesség kiscsaládi közösségekben élt, közösségük alapját jelentő családjaik egy nőből, egy férfiből és kevés számú gyermekből álltak.

Ezeket a temetőket vizsgálva nemcsak a családi tagozódás tűnik szembe. A zengővárkonyi sírcsoprotok feltárója, Dombay János szerint, bizonyos sírokban a nagycsaládok főnökeit temették el, míg Kalicz Nándor Aszódon figyelt meg az ugyancsak későneolitikus temetőben 28-30 sírból álló csoportokat, középen a legtekintélyesebbnek látszó mellékletanyaggal ellátott személy sírjával. Miután a zengővárkonyi sírok adatait térképre vetítettük, láttuk, hogy a legtöbb edénymellékletű, vagy legtöbb eszközmellékletű csontvázak a sírcsoportok közepe táján helyezkednek el, és feltűnő, hogy a sírcsoportok széle felé egyre kevesebb melléklet került a sírokba.

53