Dunatáj, 1981 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 4. szám - Zalai-Gaál István: Őskori gazdasági-társadalmi elemzések vázlata
Ezek a megfigyelések a lengyeli kultúra közösségen belüli tagozódásának kezdeti fokára utalnak, összefüggés fedezhető fel az egyénnek a település lakosságán (törzsön?) belüli helyzete és a településen belüli munkamegosztás között. A nagycsaládi rendszer szerinti temetkezés a későneolitikus tiszai kultúrában is létezett Korek József kutatásai és feltevése szerint. Mindkét későneolitikus kultúrában láthattuk, hogy egyes leletfajták - így a csiszolt kőeszközök - csak férfisírokból kerültek felszínre. Ezeknek az eszközöknek a használata kizárólag a férfiak foglalkozásához (vadászat, földművelés bizonyos műveletei, védelem stb.) kapcsolódik. Nemcsak a természeti népeknél, hanem minden tradicionális társadalomban a két nem munkája közötti határvonal igen határozott, a kőkori szintű természeti népeknél a kőeszközök használata, készítése kifejezetten a férfi, míg más munkák a nő tevékenységi körébe tartoznak. Ez is olyan határozott kiindulópont, mely objektív előfeltételezés lehet további vizsgálataink számára. Mivel kutatásaink egyik célja a paleoökonómiai változások folyamatban való megfigyelése és rögzítése, szükséges lesz a későneolitikumot megelőző és követő kultúrák hasonló elemzésére is. A lengyeli kultúrát megelőző vonaldíszes kerámia társadalmának rekonstruálásában B. Soudsky érte el a legrészletesebb modellt, ez azonban, a bylani modell, nem felel meg a többi vonaldíszes kerámiás temetőnek. Már ezekben is megfigyelhetők a sírcsoportok, melyek a települések társadalmi egységeire utalhatnak. A nyitrai vonaldíszes temető vizsgálatának eredményei sokban egyeznek a lengyebekkel. Az elemzést végző J. Pavuk arra a következtetésre jutott, hogy a növénytermesztés és termelőtevékenység a férfiak prioritását idézte elő. Ugyancsak ő tárgyalta a legrészletesebben a matriarchátus kérdését a neolitikumban, függetlenül attól, hogy az ethnológiában a matriarchátus fogalmának értelmezése hányféle változatban szerepel. Morgantól kezdve, M. O. Koszvenen keresztül, lényegében minden alap nélkül rögzítődött az a vélemény, hogy a tárgyalt időszakban mint fő forma létezett a matriarchátus. Engels is, Morgan nyomán, az anyajogú nemzetsége állítja az őstörténet tengelyébe. És nemcsak a múlt században látott a tudomány mindenütt a matriarchátust, hanem a közelmúlt és részben napjaink egyes koncepcióiban is fellelhető az igyekezet a matriarchátus általánossá tételére. Erre viszont nem utalnak egyöntetű adatok. A sírmellékletek a középső és késő neolitikumban egyértelműen bizonyítják a férfiak magasabb szociálökonómiai helyzetét. Így az eddigi, kezdeti kutatási eredmények alapján is egyetérthetünk Pavukkal abban, hogy a matriarchátus létét a neolitikumban minden eddigi temető megkérdőjelezi. A neolitikumot követő rézkor gazdasági-társadalmi kérdéseinek eddigi legrészletesebb elemzése B. Kutzián Ida nevéhez fűződik, aki a tiszapolgár-basatanyai temető alapján, anthropológiai vizsgálatok segítségével felvétette a rézkori lakosság néhány szociális és demográfiai kérdését is. Az így kapott eredmények ismét a gazdasági szerkezetre, a szükséglet és a termelés közötti arányokra kapcsoltak vissza, a társadalom szervezettségi fokáról is képet adva. A demográfiai elemzések szerint a basatanyai temető is néhány családot foglal magában, akárcsak a többi rézkori temető. A statisztikai módszert alkalmazta Patay Pál a rézkor egyes paleoökonómiai kérdéseit tárgyalva, kimutatva, hogy bizonyos leletek a rézkorban is nemekhez 54
