Dunatáj, 1981 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1981 / 4. szám - Drescher J. Attila: A Faust-figura metamorfózisai

Egymást érik a feldolgozások, említettük: Goethe kezén is érik egy életen át a Faust mindhárom (sőt négy) változata, illetve része, de a legnagyobb igényűt szerzője hosszú ideig nem tárja a világ elé.

1797-ben Julius Graf von Soden Doktor Faust c. színműve az esemény. 1803- ban egy halvány preromantikus arc, az Adalbert von Chamissoé, műve: Fragment eines Faustdramas. Ez a Faust, miként később Lenau hőse is, öngyilkos lesz a romantika meghasonlottság-mámorának és előírásainak megfelelően. S a Peter Schlemihls wundersame Geschichte c. híres meséjében (1814) ugyancsak Faustanalógiát ír meg: a hős eladja árnyékát az ördögnek, de az ígért szerencsét nem leli meg az aranyban, csak a természetben, melybe az emberek elől menekül. Az árnyától, így testiségétől megfosztott Schlemihl aszkéta életet él, de sorsa allegorikus tanulságot kínál: (Goethével ellentétben) Chamisso-Schlemihl nem művét állítja élete szolgálatába, hanem életét rendeli alá művészetének. A lessingi felemás megoldás után ismét komorul a figura.

1814-ben egy jelentéktelen Faust-opera is színre kerül, két színpadi szerző pedig külön-külön tragédiát konstruál a Faust-hagyatékból (Klingermann: Faust, 1815; Grabbe: Don Juan und Faust, 1829). 1832-ben K. Immermann Merlin címmel írt darabot, de már Goethe művének követőjeként, s e munka sem viseli a Faust címnevet.

Mert lényegében torzóban maradt, essék szó Goethe előtt még két, önmagában jelentős költő Faustjáról: Lenau és Heine az.

Nikolaus Lenau az osztrák nemzeti irodalomhoz való tartozása ellenére magyar nosztalgiájú (mert magyar születésű) költő; szomorú analógia életéből, hogy miként a mi Széchényink, ő is Döblingben végezte. Személyes fejlődésének, s a kor ideológiai-politikai fejleményeinek konfliktusai, feszültségei tükröződnek epikus anyagában, mert Faustja drámai eposz (Faust, ein Gedicht, 1836). 1833-ban kezdi a munkát, s a felvilágosodás örökségét folytatja: igazságkeresőt ábrázol. Faustja lemond a hitről, reményről, szerelemről, kétségbeesve magányba menekül, s végül a vallásos dogmák és a tudományos megismerés között vergődve a belső megnyugvás útját keresi - sikertelenül, Kételkedő és vággyal teli hőse az egyéniség és a társadalom közti harmónia lehetőségét kutatja. Lenau romantikus merengései, utazásai (Amerika, Magyarország), s a retrográd Bécs keserű élménye érlelik a műbeli kiábrándultságot, de érződik a kor divatos világfájdalma is. Lírai drámának is felfogható műve a már álmaiból kigyógyult, következésképp csökkent fájdalmú, de múltba menekvő költőt mutatja, aki makacsul ragaszkodik múltjához. Darabja a Goethe-féle Faust ellendarabjaként is felfogható: ott ideákról, s győzedelmes végről esik szó, itt lemondanak az eszményekről. Faustja - Mefisztó hatására - individualista-nihilista világnézet képviselőjévé válik, tanúkodva Byron Káinjának és Manfrédjának világnézeti és formai hatásáról is.

H. Heine, a németek tán legnagyobb lírikusa is tervezett Faust-művet. Midőn meglátogatta Weimarban a legnagyobbat, igen rossz pillanatban hozakodott elő tervével Goethének, aki ezt kellően rossz réven is vette tőle. Az emlék sokáig kísértette Heinét, s visszavetette a kivitelezésben. 1851-ben készült el Der Doktor Faust című táncpoémája(l), s a nagybeteg költő már csak diktálni tudta művét. Torzó maradt, miként alkotója nehéz élete is, melyet azért számtalan lírai gyöngyszem díszít.

*7