Dunatáj, 1981 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 4. szám - Drescher J. Attila: A Faust-figura metamorfózisai
DRESCHER J. ATTILA: A Faust-figura metamorfózisai Alig akad a világirodalomban és a társművészetekben még egy olyan téma, illetve alak, amelyet annyiszor és annyiféleképpen feldolgoztak volna, mint a mondabeli Doktor Faustus-é. A Faust-kérdés fontossága, számos filozófiai vonatkozása, a figura különössége (esztétikai minőségként is) bűvkörébe gyűjtötte a legkiválóbb művészeket a középkortól a közelmúltig, sőt, napjaink irodalmából sem hiányzik már korszerű megjelenítése és értelmezése. Kiindulási pontunk az alapkoncepciónk a legjelesebb feldolgozások számbavétele mellett a Faust-figura fokozatos elkomorulásának tételezése: a mához közeledvén a kezdeti csodás elemértékű, tudós kíváncsiság, játékosság és élvezethabzsolás jellemezte alakmegrendítő áttételezések során fokozatosan elsötétül, tragikus színezetű szubsztanciává, magvan szimbólummá válik, s a tragikus zsenialitás eleve elrendeltségében fenyegető jelképként magasodik majd századunk fölé, mégha boldog vagy boldognak hitt Faustok is akadnak a több tucatnyi feldolgozás és értelmezés között. Utóbbiból következik, hogy nem vehetjük számba a szándékolt fiológiai precícség ellenére sem az összes létező vagy létezett változatot, nem is fontos valamennyi. Említésükre szorítkozunk, de legfőbb célunk a kiemelkedő, újszerű feldolgozások leltárba vétele és vizsgálata, a Faust-vonulat jeles csomópontjainak bemutatása és szembesítése. Ugyanilyen okokból a zeneművészetben is csak a koncepció szempontjából fontos alkotásokat említjük majd, természetesen a zenetörténeti jelentőséggel rendelkezőket mindenképp. Hitünk szerint eme, múltat és jelent egyformán faggató, lényegében kronológiát követő, az új minőségre és valóban variáns értékű feldolgozásokra érzékeny vizsgálódás kínálhat ténylegesen hasznos és ösztönző tapasztalatokat. A leghíresebb változat — Goethe Faustja - után úgyszólván mindenki megírta a maga Faustját, ha addig nem tette meg. S bár ennek az összetett alaknak a sorsa, kalandos élete és utóélete elsősorban a dráma távlatokat kínáló műformájába illenék, találunk majd lírai eszközöket érvényesítő feldolgozást is, költői-komponistái kapacitástól, tervektől és hangulattól függően. Mi hát e roppant népszerűség titka? Mi indokolja a próbatételek sorát? Tekintsünk bele az előzményekbe! 21
