Dunatáj, 1981 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1981 / 4. szám - Móser Zoltán: Változatok. Vállomások, jegyzetek Bartókról és Felső-lreghröl

„De még érdekesebb volt, hogy az a vidék, ahonnan származom, véletlenül a népdalnak is valóságos meseföldje. Bartók gyűjteményét, ha az ember átnézi, legalább (...) négyszáz népdal alatt azt látja, hogy lelőhelye: Iregpuszta vagy Iregszemcse, Ireg, illetőleg a mi tájunk kiejtése szerint: Ürög - mert még ezt az íreget is valahogy úriasították, ahogyan ümög és üng helyett inget mond már ott is az ember, már hogyha műveltebbnek véli magát -, egyszóval Ürögön szedte össze Bartók a legszebb népdalait. Ez az Ürög Ozorától, az én nagyszüleimnek meg családomnak a falujától összesen kilenc kilométer. Még Bartók gyűjtésében is van dal, amely ezzel kezdődik: Nem messze van ide Uzora ...”

II.

i. „Nem messzi van innen Uzora, Csak egy óra járás az útja,

Vasas kocsim, réz a szegjei, Kis angyalom csalfa szemei.”

így szól az említett népdal, amelyik Bartóknak az 1924-es „A magyar népdal” című népdalgyűjteményében jelent meg először kottával. Ennek Bevezetőjében ezt olvashatjuk: „1906 és 1901-ben Felsőireghen (Tolna vm.) kétszeri (összesen kb. i hétig tartó) alapos gyűjtés 307 dallamot eredményezett..Ez pedig, ismerve a későbbi, a többi gyűjtőút eredményét is, hihetetlen bőséget jelent. Azt kell hinnem, hogy ezt jelenthetett Bartóknak is, s valami különös nagy örömet is. Eszembe jut két másik gyűjtőútja: az egyik a máramarosi, a másik egy szlovák. A Nyitra melletti kis faluban Darázsban (Drazovce) szintén kétszer járt. Másodszor 1909 februárjában költözik egy parasztházba, ahova jöttek aztán az énekesek: a falu apraja-nagyja ott tolongott a „truba” körül, s törték magukat, „hogy minél több nóta gyűljön a masinába” - írja 1909. február 3-án keletezett levelében, amely tele van bizakodással, humorral és örömmel. Nem is csoda, mert ott valóban csak úgy „dőlt a nóta”: „2 délután leadtak 60-at, 1 1/2 évvel ezelőtt ugyanúgy ötvenet.” Hasonló bőséggel áradtak Máramarosban a román nóták: 1913 márciusában járt itt, és egy hét alatt kétszáz román népdalt jegyzett le. Kísérője, Ion Birlea, dragomérfalvai (Dragomire?ti) káplán sokat tett a sikerért, ahogy egyik levelében oly szeretettel ír erről. A Hont megyei Egyházmaróton (Kostolné Moravce) is egyházi ember, Bobál Sámuel, evangélikus lelkész a szállásadója és kísérője. Első útja - 1913. január 3-6 -, ez „a kis 3 napos gyűjtés is már 180 (népdalt) eredményezett”. Végül említsünk még egyet, a legkorábbiak közül valót, a békési gyűjtést. Vésztő és környékén 1906 júliusában és szeptemberében járt. A gyűjtött dalok száma: 275. Ennél többet csak Felsőireghen gyűjtött, ahová - valószínű - innen vezetett útja. Miért jött ide, éppen ide?! S mi irányította errefelé, s mi Békésbe? Mindkét helyre rokoni szálak vezették. Vésztő melletti Szilad pusztán lakott akkoriban húga, Elza, és sógora, Oláh Tóth Emil, aki a Wenckheim uradalom gazdatisztje volt. Itt kezdte saját, rendszeres gyűjtését 1906- ban, ahonnan először a gyulai vásár után, július közepén tért vissza 83 dallal (47-et fonográfra is felvett), „aránylag elég jó eredménnyel...” - írta édesanyjának július 15-én. Bartók eddig összegyűjtött leveleit tartalmazó kötetben a fenti levél után 1906. szeptember 10-i dátummal szintén édesanyjának írott levél áll, s benne a nevezetes tudósítás.