Dunatáj, 1981 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1981 / 4. szám - Gunda Béla: Babits Mihály költészete és a néphagyomány

Ünnepi kalendárium, I. Bp. 1977. 200 1.) - gyökerei a Legenda Aureaig nyúlnak vissza - így örökíti meg:

Szépen könyörgök, segíts rajtam, szent Balázsi Gyermekkoromban két fehér gyertyát tettek keresztbe gyenge nyakamon s úgy néztem a gyertyák közül, mint két ág közt kinéző ijedt őzike.

A néphagyomány emlékeit Babits még gyermekkorából, a Séd mentéről, Szekszárdról hozta magával. A szőlőhegyek hangulata, lángbora, az őszi pincézés, a fényes fokossal járó szőlőcsősz, a dióverők munkája és még számtalan motívum mind az Édes otthonra, Szekszárdra utal. Természetesen feltűnnek Babits verseiben erdélyi emlékei is, s bizonyára a népköltészettel, a néphittel kapcsolatos olvasmányai is elősegítették egy-egy motívum, életkép versbe foglalását.

Babits Mihály, amikor Az óriások költögetése c. versével a modern költészet csúcsára jutott el, s a Halálfiai-val a modern magyar regényt világirodalmi szintre emelte - tudta és érezte, hogy van néphagyomány is, amelyet nem kerülhet ki. Az emlékek és motívumok belesodródtak verseibe. A magyar néphagyomány, a szülőföld építőköve soktájú és sokrétű költői birodalmának. De a szülőföld nem volt számára zárt világ. Ezt ő így adja tudtunkra egyik versében (Hazám!):

Ott a szőlőhegy, a tömzsi présház, mely előtt ülve ha szertenéztem, dallá ringott bennem kétség és láz

De ne feledkezzünk meg a további vallomásáról sem:

útjaidat akármerre bolygod, egy országot hordozol magaddal, veled jön egy makacs íz, egy halk dal viszed, mint kárhozott a poklot: de halálig, mint ki bűn között él, várja híven az Éden sugáros türelme: úgy vár reád a város és a kis ház, melyben megszülettél.

9