Dunatáj, 1981 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1981 / 4. szám - Gunda Béla: Babits Mihály költészete és a néphagyomány

De ide sorolhatjuk a Jó termés első három versszakát is.

Bizonyára fogarasi éveinek emlékét idézi Vásár c. verse, amely ragyogó életképe az erdélyi vásárok forgatagának. Ilyen sorok ragadják meg a népélet kutatójának figyelmét:

Sötét örménnyel alkud az oláh, szekérre szórva hosszúszörü szűre: kis kutya befut a szekér alá s gyáván vonít a tarka népsűrűre.

A költő megfigyelte a katrincás, vastag bocskorkapcával körülcsavart lábú román asszonyokat is, amikor így folytatja:

Elül is kötény, hátul is kötény, főn vastag lábú asszony sárga arccal át a tér hóval rácsozott ködén, kész alkuharcba szállni száz piarccal.

Nem felejtkezik el a vásárt látogató székely gyerekről sem:

Magyar szó végre, kis székely gyerek, füle se látszik süvegtől, subától, pirulva, boldog arccal ténfereg, hol új csodát ígér az ócska sátor.

Szó van még a versben a román vásári alkudozásról, a gondolatolvasókról, tolvaj cigányokról, képárusokról, s a „bús ködökkel” összefolyó agg Negoj társairól, amelyekre a vásár forgatagában ügyet sem vetnek. Erdélyt Babits M. ifjonti házának és tanuló lakásának vallja s nemcsak földjét lakta, hanem ette kürtös kalácsát és tordai pogácsáját is (Erdély). Mesterien örökíti meg a csárdák, falusi fogadók falán függő Petőfi-képet, amely „mindez ponyva ma”, a zsarnok „jó bajtárs lett”, s „szent ügyünk már csupa frázis”, s új kép kerül majd a falra. A vándorcigányok életének hangulatát kelti életre a Cigánydalban. A kezdetleges - nálunk főleg az északi megyékből ismert - függőbölcsők ringatását így szedi versbe:

Bús szederfa álldogál

pici rajkó sirdogál

bús szederfa naptól szárad,

cigány asszony ina fárad

fára köti lepedőjét

úgy ringatja csecsemőjét.

Bölcsőt tartja: bölcs a fa:

Szedret adja: jó a fa.

7