Dunatáj, 1981 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1981 / 4. szám - Gunda Béla: Babits Mihály költészete és a néphagyomány

GUND A BÉLA:

Babits Mihály költészete és a néphagyomány

Babits Mihály költői világán áthömpölygött a magyar és a világirodalom minden jelentős áramlata, anélkül, hogy elmozdította volna őt egyéniségének költői talpazatáról. Babits újra láttatta velünk nemcsak a görög-római világot, s a modern utca képét, hanem elvezetett verseivel lelki tájainak labirintusába is. Nem volt idegen tőle a népélet és a néphagyomány sem. Magyar tájakat tekint át, utazik, lát, s vágyakozva tekint a múltjára, amikor Zsendül már a tavasz c. versében azt mondja, hogy

... Be jó volna ma bolygni mint hajdan bolygtam e bölcs otthoni tájakon hetykén, sorra köszöntve Sédet, Sárvizet és Siót.

Mielőtt bolyongásaiban követnénk a költőt néhány példával rá szeretnék mutatni arra, hogy Babits Mihályt foglalkoztatta a népköltészet elvi kérdése is, s néhány olyan figyelemre méltó megállapítást tett, amelynek már korábban be kellett volna kerülni a magyar folklore elméleti fejtegetései sorába. Tudjuk nagyon jól, hogy Imre Sándor A népköltészetről és a népdalról c. munkájában (Bp. 1900) még azt hangsúlyozta, hogy a népdalnak az egyén csak formát ád, de a tulajdonképpeni költő maga a nép. Az egész benne keletkezik. „A nép dalai közt. . .- írja Imre S. - a legnagyobb s talán legjobb részeknek, tudtunk szerint, nem egyén a költője; nem tudjuk ki írta, ki kezdte. ..” (56. 1.). Das Volk dichtet. . . olvashattuk gyakran a kor irodalmában. Ez ellen a felfogás ellen már Katona Lajos és Vikár Béla fellépnek. Katona L. azt vallja (1910), hogy „A népköltés termékei is egy-egy emberi elme kohójában születnek; csak abban térnek el a műköltés szülötteitől, hogy ennél rendesen megtudjuk a születés helyi és időbeli s egyéb körülményeit állapítani, míg a népköltés gyümölcseit illetőleg ezek iránt sokszor a legnagyobb bizonytalanságban maradunk...” (Császár E., Katona Lajos irodalmi tanulmányai. Bp. 1912. 127. 1.) Hasonló Vikár Béla véleménye is (A magyar népköltés remekei, I. Remekírók képes könyvtára, 43. sz. XII. skk. 1.) A problémát ragyogóan fogalmazza meg Babits Mihály (1918.) „.. . az az érzésem- írja -, hogy a népköltészetről való egész felfogásunk tele van mitológiával. -