Dunatáj, 1981 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 4. szám - Hernádi Gyula: Versek
A boldog figyelem órái megszakadtak, Uram, a rivaldák üszkös, egyenes kutyáit nem tudom már nézni, tizenkét új apostol méreget, mossa a lábamat, Júdás mind a tizenkettő, egyik se férfi. Holnap zálogházba megyek, Uram, ásító, nyújtott kabátok között teszek, veszek, és megnézem mind a tárgyakat. .. A tiszta zálogért megyek, mert ha nem megyek, elúsznak a holdas fenyők alól a hegyek, és rövid, dobverő ujjak téged is halálra ijesztenek. A zálogházban kedves sírversekből föléd kardot rántok, és a fehér éjszakákért óriás arcodra sugárzó mezsgyéket szántok .. . A rímeknek labdákat, piros léggömböket veszek, és kék lepkék szárnyára ülhetnek, akik megértenek ... Igen, Uram, látod, az asszociációkat vékony műszereid csak megmérik, de én elválok tőled ezen a hajnalon, és kiúszom egész a nemlétig, hol a közöny puha tolla kéklik, hol sűrű, kergetett erdők párolognak, hol vékonyszemű pumák feküsznek s rám morognak, hol megérintenek édes, hosszú aranykezek, hol nem kiáltok, holt hátamon fekve szaladgálok, s egyre halkabban énekelek.
