Dunatáj, 1981 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 3. szám - Egy szekszárdi Franciaország trónján. Bajomi Lázár Endre: Arpadine (Sz. Tóth Gyula)
tók. (Néhány éve a pusztuló sírt exhumálták, és a szekszárdi temetőbe szállították át.) De Bajomi Lázár Endre, a francia-magyar kötődések kapcsán, közöl frisebb, hozzánk időben közelebbi Tolna megyei történetet is. A történelem szinte folyamatosan jelez francia-magyar kapcsolatot. A második világháború idejére, 1940-re datálódik a németországi francia hadifoglyok Magyarországra szökése — „százával”, ahogy Bajomi Lázár Endre állítja, Illyés Gyula ellenében, aki ezreket emleget. De hát ez tulajdonképpen egyre megy. A fontos az, hogy befogadták őket. Balatonbogláron például egész pompás, nyaralásnak is beillő elhelyezést biztosítottak számukra. így került Tolna megyébe - hamis papírokkal, több más franciával együtt — Pierre Godefroy, jelenleg nemzetgyűlési képviselő, aki Bazsonyi József gyulaji gazdánál dolgozott béresként. Mint levél a viharban című könyvében részletesen ír magyarországi élményeiről. (Kovács András rendező - dokumentumok alapján - filmet készített a francia menekültek magyarországi tartózkodásáról, életük alakulásáról. A televízió jóvoltából a nézők megismerhették az akkori események még élő francia szereplőit, akiket emberséges honfitársaink mentettek meg). Bajomi Lázár Endre, a Tolna megyei vonatkozásokon kívül, természetesen bőséges anyagot közöl a magyar-francia kapcsolatok - úgy tűnik - kifogyhatatlan tárházából. ír a Guernesey szigetén meghúzódó, Victor Hugót tisztelő magyar emigránsokról, Teleki Emma életéről és műveiről, beszélget a kalandos életű Türr István unokájával, beavat Bölöni György és Modigliani barátságába, bemutatja Ady furcsa párizsi ismerősét, közli Hevesi András frontról végrendelkező megrázó levelét, és hoszszasan sorolhatnánk még a neveket, helyeket és dátumokat. Hogyan jut a szerző a tengernyi ismeret birtokába? Könyvtárakban és levéltárakban kutat, kiterjedt levelezést folytat, utazásai során felkeresi az emlékhelyeket, sokat beszélget - élő tanúkra bukkan. Minden nyomot megbecsül, módszeresen megy egyikről a másikra, s ahogy lenni szokott, néha a szerencsés véletlen is kezére játszik. (Még Garay Antal Gabriella nevű lányának gyermekét is megtalálta Angyalföldön, egy sor értékes írásos lelettel együtt.) Állhatatos kultúrnyomozásának eredményeit folyóiratokban, hetilapokban folyamatosan közzéteszi; ez a kötet tulajdonképpen már megjelent írásainak gyűjteménye. A címe - Arpadine — Szatmár vármegyéhez kötődik, pontosabban az 1870-es években ott élt magyar főszolgabíró feleségéhez, bizonyos Űjfalussy Arpadine-hoz. Ez a Franciaországot imádó, franciául jól beszélő hölgy nagy gyöngédséggel ápolta a Kommün száműzötteit. Árpád vezérünk franciásított neve jelképesen fogja össze a magyar-francia vonzódások történetét, melyek jeleivel napjainkban is minduntalan találkozhatunk. (E sorok írójának a Szekszárdi Néptánc Együttes franciaországi turnéja során — tolmács minőségben - alkalma volt tapasztalni, milyen lelkesedéssel derítette föl az egyik fellépést és milyen örömteli szívvel látta vendégül az együttes tagjait dél-francia tanyáján Antoine de Gérando, Teleki Emma dédunokája, aki történelemtanár, a magyar kultúra ápolója, sok magyar franciaországi sírjának gondozója.) Engedtessék meg, hogy a recenzens, a francia kultúra magyarországi terjesztését végző kicsiny csapatának közkatonája, illő tisztelettel, apróbb megjegyzést tegyen. Bajomi Lázár Endre művei rettentő kalandokat ígérnek, s adnak, ám olvasásukat a terebélyes, ágas-bogas stílus időnként nehezíti. (Ide kizárólag a szóban forgó könyvhöz hasonló ismeretterjesztő írások értendők.) Nem lehet könnyű rendet vágni a hatalmas élményanyagban, az egymás nyomán búrjánzó tények és adatok sűrűjében. Néha mégis úgy tűnik, magát a szerzőt is legyűri a gazdag ismerettömeg. De inkább az a valószínűbb, hogy nem is akar ellenállni a meglelt anyag szerteágazó csábításának; egy mondaton belül több tagmondat nyílik, melyek új irányt vesznek, hogy újabb és újabb ismereteket hordozzanak. Az olvasó pedig, még ha érdeklődőn igyekszik is, előbb-utóbb utat veszt, s csak nagy szuszszanások után veszi újra kézbe a könyvet. De ezzel együtt a könyv érdemei elvitathatatlanok. Az egyik legfőbb értéke, hogy hitelesen és gazdagon tárja fel a múlt tényeit, másokat is a téma bűvöletébe vonva, s hagyományőrzésre ösztönözve. A történelem elfeledett szereplőit, eseményeit hozza elő, ami a történelem- és irodalomkutatás számára újabb fordulatokat jelenthet. Ezek egyben minősítik Bajomi Lázár Endre több 66
