Dunatáj, 1981 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1981 / 3. szám - Tamás Menyhért: Messzülő ég (Bayer Béla)

mint négy évtizedes írói, műfordítói, hírlap­írói munkásságát, a „magyar-francia kap­csolatok mezején” végzett kultúrmisszióját. Tolna megyének a mai időben is meg­vannak a francia kapcsolatai. Ügy látszik, ez már hagyomány. A testvérvárosi kapcso­lat létét immár kultúrtörténeti tanúságok tá­masztják alá. A Szekszárd és Bezons között évről évre tartalmasabbá váló csereprogra­­mökat a múltbéli emlékek gondozása szí­nesítheti. És lehet-e a hazaszeretetnek megindítóbb, igazibb jele, mint amikor francia honban járó-kelő magyar küldöttek, hazánkat kép­viselvén, mondjuk Teleki Blanka Montpar­nasse temetői sírjánál, vagy Hevesi András colmari fejfájánál eléneklik a magyar Him­nuszt? (Szépirodalmi Könyvkiadó, 1980.) SZ. TÓTH GYULA Tamás Menyhért: Messzülő ég Az ég, „mint az emberirányító hatalmak megtestesítője", költészetünkben nem új­keletű. Mint ahogy nem újkeletű ez a mo­tívum Tamás Menyhértnél sem. Már első kötetében teljes ciklust szentel az égnek, ennek az „emberi kedélyt befolyásoló” elemnek. (Beszegzett ég). A beszegzett ég Tamás Menyhértnél reménytelen kiúttalan­ságot, népének, a bukovinai székelyeknek második földönfutását, üldözöttségét jelen­tette, a gyermekkor emlékeinek csorbatük­rébe pillantva. „Felettem feltört ég Hasadt főd alattam” De ez az idézet már a második, Küszö­bök című verseskötet, Műterem című darab­jában olvasható, mint ahogy itt találkozunk a „befedett ég alatt hogy van maradásod!” hangzású sorral is. Tamás Menyhért itt, már innen a küszöbön, biztos megszólaltatója a Vox Humánának. ... „sehol se érj eget” .. . strófája kínál­ja a hidat az új, immár harmadik kötet vi­lágába. Sajátos, eddigi léptékkel már nehezen mérhető világ ez. Az előző kötet már vi­lágos értelmezésű költői programja, itt szen­vedélyében csitul, ugyanokkor gondolatilag tovább rétegződik. A Szövetségben a fákkal költőjének kevéssé határozott arcéle itt vég­leges karaktert kap. Magyarságtudata, vál­tozatlan erővel szólal meg az első ciklus nyi­tóverseiben. Magabiztosan, történetileg iga­zoltan (Versailles, Koponyák völgye). Ta­más Menyhért ezt követően az „időproblé­ma” felé fordul. Az idő, mint létezésünk közege nyugtalanítja. Az értelem kohójá­ban igyekszik eggyéolvasztani a majdan­­időt a tegnapvolttal, jelenlétének nyomaté­­kával a jelenben. „Majdan-időm szökevénye mintha jelenébe érne hajdanától ballagás-víg egyszer-volt-lesz-állomásig’’ (Majdan-időm) A gondolati világ teljességére törekvő költőre - úgy tűnik - könnyítő-felszabadí­tón hatott a mai erdélyi költészet. Az illyési hatás is erősödött benne. „Szokd meg . .indítása (Messzeülő ég) tisztán asszociálja Illyés „meg lehet szok­ni ...!" hangzású sorait. (Az illyési hatás már első kötetében is kielemezhető.) Sütő András szellemi jobbján, hallgatás­­clleni-vértben szól, „A forrás üzenete"Áshat, Völgységben élő véreihez, a Tolna megyei székelyekhez. Tiszta, higgadt hangzású so­rok, a biztos gyökerek tudatában (Kútból szállít Páva); néhány napos álomkép vil­lantja fel szülei arcát a legerősebb versek egyikében (Ahogy). A címadó, a Messzülő ég című vers mél­tán vállalta a kötet súlyát. Látszólag prózai esemény: francia repülőút előtti készülődés. Mint nyers valóság, négyhelyütt szövi át a verset, s közben... a határozott költői prog­ram. Több réteg egybejátszása a vers. A „szélesedő szavak” síkjához kapcsolódó „szavak hózápora” egyfajta felülemelke­dést jelöl meg, az alulról látás .. . indulha­tunk ..., s felülről látás kapcsolódik eggyé. Tamás ege az otthoni tájra feszül, s „Kár­pát-koszorús” (herderi és illyési felállás mellett). A Messzeülő ég kettős értelmet kap. Egyoldalról az elszakadást,, másfelől a „Kárpát-szelencébe” való elmélyülés miatt. Tamás helyet keres, és talál a törté­nelemnek. János evangéliumának kezdő­­sorai: „Kezdetben vala az ige” újfajta te­remtő tartalmat kapnak „kezdetben-lesz igéimnek” soraiban. Tamás írói programja, a jövőbe vetett hite itt csúcsosodik.

Next

/
Thumbnails
Contents