Dunatáj, 1981 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1981 / 3. szám - Egy különös házasság XVIII. századi boszorkányperben. Közli: Dr. Szilágyi Mihály

Egy „különös házasság” XVIII. századi boszorkányperben

Gyulai Pál, a magyar népballadák egyik első tanulmányozója, a múlt század derekán azt írta, hogy „ ... a legtöbb népballada valóságos történet alapján keletkezett.” (Szépirodalmi Figyelő II. 1862. 179. o.) Feltevését nemrég az erdélyi Körösfőn Bódis Erzsébet által gyűjtött Az eladott leány balladája megerősítette, majd beigazolódott a Csanádi Imre-Vargyas Lajos: Röpülj, páva, röpülj című balladáskönyvben hangoztatott megállapítás is, ti., hogy az eladott leány balladáját a magyar nyelvterületen is sokfelé ismerik.

Bódis Erzsébet kézirata a töröknek eladott leány tragikus sorsát örökíti meg (Faragó József: Balladák földjén. Kriterion. Bukarest, 1977. 212. o.); a Tolna megyei Levéltárban talált 1716. évi perirat kiterjeszti a kört a magyar embernek eladott leány esetére is.

A XVIII. század elején (Mária Terézia boszorkánypereket tiltó 1768. évi rendelete előtt); az egészségügyi felvilágosítás és a képzett orvosok hiánya miatt a tapasztalt bábák és koros asszonyok közül kerültek ki a tanácsadó és gyógyító asszonyok. Idős korukra akkora jártasságot szereztek a házasságközvetítésben éppúgy, mint a gyógyításban, hogy a község legtekintélyesebb asszonyaiként tartották számon őket. Hozzájuk fordult a földesúr és a zsellér felesége, ha görcsökben fetrengett gyerekük vagy elapadt a tehén teje.

Némelyik javasasszony a túlvilág kérdései felé fordulva túlzásba vitte praktikáit, és az őt eddig körülvevő tisztelet félelembe csapott át. Az emberek kikerülték, a hatóságok pedig üldözőbe vették „a sátánnal cimboráló, s annak ereje által rontó-gyógyító” asszonyokat. Rájuk fogták, hogy miattuk aszályos a nyár és pusztít a marhavész, ezért elrendelték „fürösztésüket”, azaz vízbedobták őket, s ha nem merültek el a vízben, bűnösségüket a hatóság bizonyítottnak találta.

A simontornyai várbörtönben nem ritkán másfél-kétévig is elhúzódott a kínvallatásokkal tarkított vizsgálati fogság, a vádlottak lába megdagadt a hideg és vizes cellákben, egészségük megrokkant. Aki nem bírta ki a tortúrákat, az bevallotta „bűnösségét”: ő nyomorította meg szomszédját, vagy elapasztotta a tehenek tejét, és éjszakánként a Gellért-hegyen szeretkezett az ördöggel.

A Tolna megyei alispán vezette hét tagú törvényszék a simontornyai várbörtönben sínylődő, boszorkánysággal vádolt Kalmár Zsuzsa (harmadik férje