Dunatáj, 1981 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1981 / 3. szám - Húsz Mária: Naptollú Vándor - Galambosi László költői útja, 1955-1978

zol, amelyre közösségi társadalmunknak égető szüksége lenne. Humanizmusa konkrét, követhető.

Megmarad azonban a Galambosi-líra érzéki pompája, gazdag tobzódása is a természeti, eufórikus egyesülésekben.

Magasodom, Fátylaidat lebontva takarózom fodrotvető hajadba.

Feszülök, mint nyírfa feszül tó fölött.

Varjakkal-telt köd alól még kiszökök.

(Szírt bői sarjadt virág)

Szaporodnak a szintézisre, tágabb tekintetű összefoglalásra törekvő versek. Kulcsvers a Roráte, melynek kilencven sora hitvallás a falu, a közösség, a törvények megtartó és tisztító ereje mellett. A dunántúli tájhoz fűződő szeretetteljes viszonyban a gondok, ünnepek, az égi-földi harmónia közössége immár a költő emberi, művészi közege. Közösek azok az értékek, melyeknek védelméért minden balsorssal, átokkal szembeszáll. Ez a kötet a régebbi ritmikus szabadversek áradását átváltja nyugodt hullámzású nyolcszótagos, tizenegyes dalformákra, szép magyar metrumokra.

Épp a címadó poéma nem ér fel erő tekintetében a dalokhoz. Ugyanúgy érezni, hogy alkalom szülte a verset, mint A kőliliom vára esetében. (A Bárány és holló a Janus Pannonius-évforduló pályázatára készült.)

Ezt a kiküzdött, megtalált lírai világot őrzi és fejleszti tovább a hetvenes évek közepén írt verseiben, A forrás lányaiban is.

Önmeghatározása minél határozottabb, annál puritánabb. József Attila késői önarcképeinek kemény, eszköztelen, megrázó szókimondását idézi.

Amikor a földre jöttem, fürösztöttek tekenőben.

Megjelölték homlokomat.

Balázsolták a torkomat, fégvárakon eltűnődtem.

Pallosokat összetörtem.

A fény útján meg-megálltam.

Égi kúthoz eltaláltam.

László király ünnepekor ágaskodik a gyertyasor.

Aranykéve nyergén ülök.

A világnak hegedülök.

(Évának)

A babonák és a katolikus hitvilág egyaránt szervesülnek ebben a költészetben Galambosi intellektusa és vallásos élményei által. A magyar művelődéstörténet és a népi kultúra hetyke természetességgel fonódik össze az egyetemesség viszonylatrendszerében.

40