Dunatáj, 1981 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1981 / 3. szám - Húsz Mária: Naptollú Vándor - Galambosi László költői útja, 1955-1978

Béklyózzátok meg a földi isteneket, mert meghaltok mielőtt feljön a Nap az Egymásmegsegítése-hegy mögött.

Galambosi érett, tobzódó, teremtő nyelvi ereje úgy humanizálja a birtokába vett világot, hogy a varázslat részeseiként magunk is fölszabadulunk. Gyermekverseinek birodalmát a Csillagpehely című, 1969-70-re keltezett kis ciklus idézi meg a gyűjteményes kötetben. Nem az az igazi kérdés, miért ír egy költő gyermekverseket, inkább az, hogyan. Galambosi, a gyermeki érzékisége, fékezhetetlen fantáziája miatt vonzódik ehhez a nehéz műfajhoz. Tárgyatlan versek ezek, vagy apró látomások, látványfantáziák, szín-, forma-, idő, mozgásvariációk. Történetként kanyarít apró természeti megfigyelésekre,csúfolódik, ingerkedik a szóalakokkal. Egészen úgy, ahogy a beszéd ízére ráérző gyerek bűvüli-bájolja a ragokat, csereberéli a szótöveket. Világalkotó metaforái, szinesztéziái érzékszerveinket borzolják, miköben szívünkre, eszünkre hatnak, okosan, de nem okoskodva, érzelemmel, de nem érzelgősen. Az egész világ antropomorfizálódik. Az egészen kicsi gyerekek a hangzás szépségét, a beszéd varázsát fedezhetik fel Galambosi verseiben, ha a sok természet jelenséget még nem ismerik. A nagyobbak pedig épp ezekből ismerhetik meg.

T utajozó hab-fillér,

nádbugák Tutajozó

sátra nádbugákon

sárga rucapehély,

fűzfaág. csillag-vér.

Békalencse, (Nádbugák)

A rucapelyhet észrevenni, létezésének tudatában élni nem kisebb csoda, mint elképzelni a csillag-vért.

A felszabadult romantikus természetszemlélet a primitív és elemi érzelmek bekapcsolásával hangol rá a finom érzékenységre, a rejtelmesség élvezetére. A búgó, dallamos verssorokból árad a zene, a liliom-trombiták, égi ágak, lepkefátylak fogva tartanak.

Míg A láng örömei és Az irgalom ágai középponti gondolata a halál volt, Bárány és holló című kötetéé a szerelem.

A 43_45 éves költő az ifjúkori szerelmek után, éretten, a teljes élet részeként, testi-lelki beteljesülésként, s immár a végesség tudatában éli át a megtalált társ, a hazatalálás, a vigyázott boldogság élményét. A világba munkáló, berendezkedő ember életérzésének kifejezésére a látomásos szómágiánál alkalmasabb a tárgyias vershelyzet, a dal.

Galambosi szelíd szerelem-metafizikája a puhaság - keménység, kehely - sugár-szár, oltalom - reménység princípiumok éteri tisztaságában rejtezik. A látomássá átértékelt világ öntörvényű rendszerében minden szó a lényegét keresi. Jelentésének megtisztított, fölmagasztosult aurájában az egymásratalálás, a beteljesülés - egyszerű, emberi ténye - felér a lehetetlen, a csoda megkísérlésével (hallgatjuk a végtelent). Galambosi olyan életprogramot, emberképet raj39