Dunatáj, 1981 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 3. szám - Húsz Mária: Naptollú Vándor - Galambosi László költői útja, 1955-1978
Moharuhás favödör hogyha inni ád holdsarlóként villan föl kékjéből a szád. ( Gallytánc) Ez a kis remek új, szabad lélekzetet adó társait is jellemzi, ezért érdemes a mélyére hatolni. Egy gémeskút vödrének létványa-élménye indítja a verset, az első sor páratlan képi tömörsége lendíti a finoman érzéki befejezésig. A bádogvödrök korában a favödör önmagában is költői értékű. Jelzős összetétel kap még egy ellátottsági jelzőt, mely maga is jelzősen összetett, képzett szó: moharuhás. Töve, a moha, puhaságot, lágyságot sugall jelentésével is, lágy mássalhangzóival, búgó, mély magánhagzóival is. Másik tagja, a ruha, köznapi, de intim szó: közvetlen testi érintkezés élményét keltheti. Simogató bőrérzékletet azonban csak együtt ad. A sorban csak névszók szerepelnek. Az ellátottságot kifejező, vödöröltöztető -s képző antropomorfizálja a jelenséget, ugyanakkor fenntartja a nominális feszültséget. A következő sor az első kontrasztja. A tárgyak és az emberek valamiféle újjongó egyesülését idézi az ivás kielégített szükséglete, a tárgy adakozó mozdulata. Az ád régi, népi alakjából melegség, otthonosság árad. Ez a sor tisztán igei, csupa cselekvés, míg a következő - mozzanatos. A holdsarló köznapi kép, de éppen alkalmas arra, hogy az előző rész feszült érzelmi, stilisztikai izgalma egy pillanatra megpihenjen rajta, hogy azután a villanásban újra felcikázzon, s a kék vízben tükröződő száj gyönyörű vizuális vibrálásig jusson. A versforma a nominális és verbális sorok szimmetrikus kerekségét a 4-3 // 4-1 // 4-3 // 4-1 metrum magyaros ritmikai váltakozásával oldja, az akusztikai hatást pedig keresztrímmel teszi teljessé. Galambosi számára a játékban nyílik, teljesedik ki a világ. Az álom, a mese eleinte önállóan szerveződik verssé, majd szétáradva, szétválaszthatatlanul vegyül a realitásba. Kulcsfogalmai (pl. Fény-Anya) nem szimbolizálódnak, mint inkább a költő áhítatának szférájába emelkednek, bizonyos fokig mitologizálódnak, s ezen a folyamaton belül perszonifikálódnak. Ebben Tóth Árpád költői módszerére emlékeztet. Szívesen és gyakran él a hapax legomenonok (egyszeri szóalkotások) izgalmával. Asszociációi nem fogalmat fogalomhoz, hanem képet képhez társítanak. Költészetének sejtelmesen szublimált világában megőrzi számunkra a gyermeki világ-egységet, s hitelesíti a közösség- és egyénmegtartó tradíciók bensőséges tiszteletével. A csodás elemek materializálódnak, a valóságelemek elevenednek meg varázslatos módon (fénycicomás fűz, Nap-csillár), tündéri materializmussal. Gyöngy-zsámoly ér csillagig, ahol Isten ihatik. (Lakodalmas) Formába önti a bánat, csüggedés, társtalanság élményét is. S először érvényesen, megfogalmazza költői küldetését. Elrendeltségnek, elhivatottsággal megvert-36
