Dunatáj, 1981 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1981 / 2. szám - Papp István: Humor az esszében

viczky és Schopenhauer életérzése eredendően és lényegét tekintve közös. Ez az életérzés volt „hatással” erre a rendkívül érzékeny és könnyen sebezhető lírikusra. A humorelmélet és a Schopenhauer-i filozófia így semmiféle kimutatható egyezéseket nem mutat, legkevésbé a sokat emlegetett zseni-koncepcióban. Reviczky más megoldásokat épít ugyanarra az életérzésre, mint Schopenhauer. Ö nem dekadens, hanem inkább „bánatos”, magatartása közelebb áll Kierkegaardhoz, ami a humor és az is rny castle megfelelését illeti. Némi „humorral” át is költhetjük Reviczky ízlésére az eredeti szöveget: az én humorom, az én váram. A lángész és a humoros életszemlélet jellegzetességei pedig sókkal inkább hasonlítanak Zarathustra ilyen természetű tanaira, mint Schopenhauer nemiséggel átszőtt és túlkompenzált zseni elméletére. Végső soron egyik hasonlóságot sem kell túl komolyan venni, Reviczky elsősorban és legmegnyugtatóbban önmagára hasonlít. Ne tévesszen meg senkit az Arany János meghatározásával való szinte szó szerinti megegyezés sem, hisz ugyanazon szavak mögött egészen más dolgok húzódnak. Míg Aranynál esztétika és intelléktualizmus, addig RevicZkynél életérzés és kreativitás lüktet a szavak mögött. Arany mélyen és okosan bölcsel'kedik, amikor finom disztinkciókat tesz komikum és humor között, Reviczky soraiban a világról visszaverődő és rögzülő fájdalmas impressziók etizálódnák esszévé.

Az előbbiekben már említettem, hogy a humorelmélet és a kifejtésére választott műfaj között szükségszerű kapcsolat van. A viszony olyan értelemben szükségszerű, tehát egymást feltételező, hogy erről a kérdésről nem lehet mást írni, mint esszét. Két okból is: i. Az esszéíró magatartása, vagyis a témához való emberi-gondolkodói hozzáállása, alapvetően etikai természetű. Ebből ered, hogy gondolatainak nem önmagában, mint gondolatoknak van értékük és jelentőségük, hanem a gondolatok sorából kifejthető, az írás mögöttes világából kiolvasható tninőségnek. Ez a minőség nem definiálható valami, megközelítéséhez alapvetően intuícióra van szükség. Annyit talán megkockáztathatnék, hogy ez a mögöttes érték az egyéniség világszerűségének koordinátáit hordozza. 2. A humorelmélet alapja egy sajátos életérzés, amely a világgal szembeni válaszlehetőségekből válogatva, azokat már nem mint alternatívákat közli, hanem az egyedül lehetséges magatartást fogalmazza meg. Az eredmény tehát a világ és az Én etikai tartalmú ’küzdelem-láncolatának végkövetkeztetése. Látható, hogy ilyen természetű kérdés közvetlen kifejtésére csak esszében van lehetőség, mivel a műfaj mögött meghúzódó gondolkodói minőség természete és az életérzés világszerűségének etikai jellege valahol közös, egymást feltételező dolgok. Nem lehet véletlen, hogy a kor nagy filozófus-egyéniségei mind kiváló esszéírók voltak, Schopenhauer, Kierkegaard és Nietzsche filozófiája lényegében esszében kifejtett elméletikonstrukciók.

A műfaj íratlan szabályait teljesítendő, Reviczky megfelelő általánosságban mozog, példás erudícióval igyekszik gondolatai hitelességét alátámasztani, s eközben példás eleganciával felrúg minden elképzelhető filozófiai normatívát. Állításai rendre hajmeresztőnek, vagy legkevesebb, mint illetlenségnek tűnhetnek olyan gondolkodás számára, amely csak egy jól begyakorolt fogalomrendszer kényelmes páholyából tudja szemlélni a világot. Reviczky nem sokat törődik a kon59