Dunatáj, 1981 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 2. szám - Gacsályi József - Töttős Gábor: Bartók Tolna megye sajtójában (1909-1961)
„Ha a művészek teljesítményét méltatni akarjuk, a sort feltétlenül az est második részében szerepelt Váczi Gyulával kell kezdenünk. [. . .] Frescobaldi és Liszt remekei után nagy sikert aratott Smetana, Szkrjabin és Constantinescu műve is, majd pedig műsora végén Szelényi, Hajdú [. . .] zongoradarabjait is alkalmunk volt megismerni Bartók zseniális műve (Régi magyar táncok) mellett.” (Incsut: Várakozáson felüli művészi teljesítmény a Polgár—Szeép—Váczi hangversenyen. = Tolna megyei Népújság 1961. jan. 28.) Sokan álltak és állnak még ma is értetlenül Bartók zenéje hallatán, akárcsak húsz éve, mikor már egyértelművé vált Bartók művészetének megítélése. Mindenki tudta, hogy ez az életmű korszakos jelentőségű, akárcsak Baché, Beethovené. El kellett tehát jönnie annak a kornak, amely a mellőzések és látványos „kitagadások” után Liszttel együtt a halhatatlanok között említi a nevét. Bár hatalmas méretű jubileumról ad hírt az 1961-es sajtó, nem szabad elfelejtenünk, hogy milyen nehéz volt Bartók elismertetése, s hány embert őrölt fel az érte való lelkesedés. „A magyar zeneművészet két halhatatlanjának, Liszt Ferencnek és Bartók Bélának az emlékezetére hazánk városaiban és falvaiban nagyszabású ünnepségeket, hangversenyeket, előadásokat rendeznek az állami és a társadalmi szervek. [...] A N épművelési Intézet augusztusban nemzetközi kórusversenyt rendez Debrecenben: ,a daloslalálkozót Bartók Béla emlékezetének szentelik. Ebben az esztendőben minden öntevékeny zenei együttesünk megemlékezik Liszt Ferencről és Bartók Béláról [. . .] A? Országos Filharmónia központi nagy koncert sorozatán kívül 200 hangversenyt rendez az ország kisebb településein, jórészt olyan falvakban, ahol koncert még nem volt.” (Országszerte készülnek a Liszt—Bartók jubileumra. = Tolna megyei Népújság. 1961. márc. 2.) Bartók tehát hazatalált, s ezt a hosszú utat nyomon követhettük a Tolna megyei sajtóban. Nyolcvanadik születésnapján, több mint tizenöt évvel halála után műveiből hangversenyt rendeztek „az ország kisebb településein, jórészt olyan falvakban, ahol koncert még nem volt.” Bár többször kimondták másfél évtized alatt, hogy Bartók álma megvalósult, az igazi nagy álom ez volt. A sajtómegnyilvánulásokkal történt visszaemlékezést és tiszteletadást itt lezárjuk. A decsi egyedi kezdeményezéstől eljutottunk odáig, hogy Bartók zenéje közkinccsé vált. Az azóta eltelt húsz esztendő alatt már a mai Bartók-kép és -értékelés rajzolódott meg, amely a zeneszerzőt jelentőségéhez mérten tárja elénk, s amelyet a magunkénak vallunk. 18
