Dunatáj, 1981 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1981 / 2. szám - Gacsályi József - Töttős Gábor: Bartók Tolna megye sajtójában (1909-1961)

mát. Különösen nagy vitát váltott ki a Bartók szvit, amely ha nem is találkozott mindenki osztatlan tetszésével, általános volt a vélemény, hogy rendkívüli hatást gyakorolt a hallgatóságra. Létay Menyhért szavaival élve Bartók most már megnyerte a csatát a szekszárdi hangversenyteremben is.”

(T. L.: Néhány gondolat Husek Rezső zongoraestjéről.

= Tolna megyei Népújság 1959. máj. 5.)

A megértés felé vezető út tehát hosszú. De jelek mutatják, hogy voltak, akik elindultak ezen az úton. S ezek nem mind a vájtfülű, régi koncerthallgatók közül kerültek ki. Akadtak zenére érzékeny fiatalok is, akik már igényelték a bartóki dallamvilágot. A Népújság Középiskolások rovatában a Bonyhádi Perczel Mór Közgazdasági Technikum tanulói hozzáértőn elemzik A csodálatos mandarint. Kitűnően érzékeltetik a táncmű, s főleg a zene rájuk gyakorolt hatását:

„Ritka eseményben volt részünk. Iskolánk televíziós készülékén keresztül gyönyörködhettünk Bartók Béla: Csodálatos mandarin című balettjében. [...]

Lengyel Menyhért különös meséje valóban expresszionista grand-guignol. Bartók Béla azonban messze túlszárnyalta a szövegkönyvet s megragadóan fejezi ki az emberi akarat minden akadályt legyőző erejét. Bartók zenéje megrendítő erővel tesz hitet az ember mellett.

[.. .] A történet minden mozzanatát drámai erővel telíti. A cselekményt szolgálják a zenei szerkesztés eszközei, a lüktető, jellegzetes ritmusok, a saját zenekari színek. Pillanatra sem lankad a zenei feszültség, az utolsó akkordig fokozódik a drámai intenzitás.

[...] A táncosokat is kényes és nehéz feladat elé állítja a Bartók-zene, de éppen e nehéz feladat nagy teljesítményekre is ösztönzi őket. Lakatos Gabriella az utcalány és Fülöp Viktor a csodálatos mandarin szerepében felejthetetlen alakítást nyújtottak.”

(Figyelő: Csodálatos mandarin. = Tolna megyei Népújság 1959. máj. 20.)

Nem kellett ezután sok idő, hogy a koncertdobogón is igazi legyen a siker. i960 őszén Kocsis Albert és Szendrey Karper László Szekszárdon adott hangversenyt. A műsorban Kreisler és Paganini zenéje között hangzott el az a mű, amely a bartóki ars poetica lényegét hordja magában: hangversenyteremben szólalt meg a népzene: „...meglepetésre a műsor második felében nem a Kreisler művekkel (Szerelmi öröm és Szerelmi bánat), hanem Bartók Magyar Népdalok c. művével, valamint a két Paganini hegedű-gitár szonátával aratta a legnagyobb sikert.”

(O. I.: Kocsis Albert és Szendrey Karper László hegedű-gitár estje.

— Tolna megyei Népújság i960, nov. 13.)

Zene és közönsége — bár meglepetésre — egymásra találtak. Valóban meglepő, hogy Kreisler és egy XIX. századi muzsikus művei között Bartók zenéjét lelkesedéssel fogadta az elmúlt idők harmóniavilágához szokott közönség. Ám az évad másik hangversenyén is elhangzott egy magyar népzene dallamait őrző Bartók-alkotás. A tudósító már nem tartotta szokatlannak a sikert, sőt a Bartók-művet megkülönböztető jelzővel emeli ki az elhangzott hangversenydarabok közül:

2

17