Dunatáj, 1981 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1981 / 2. szám - Gacsályi József - Töttős Gábor: Bartók Tolna megye sajtójában (1909-1961)

leg művelt falu ígérete. Bartók és Kodály álmai kezdenek valóra válni..

(Lantos: Hangversenyre készül a mázai kultúrotthon zenei szakköre. =

Tolnai Napló 1956. márc. 7.)

A vidéken — Tolna megyében főként — az öntevékeny munkára alapozott művészeti életben egyre sűrűbben találkozunk nevével. Születésének 75. évfordulóján a dombóvári tanítóképzős diákok Bartók emlékének szentelték — ha nem is hivatalosan — hagyományos koncertjüket, amely a hallgatóságot emlékeztethette a már említett, húsz évvel korábbi Kodály születésnapi hangversenyre: „A Dombóvári Állami Tanítóképző április 14-én és lyén tartotta hagyományos évi hangversenyét. A hangversenyt dr. Szirmay Endre költeményével nyitották meg, majd Bartók Béla művei következtek a hangverseny első részében. Kunyoczky Mária és Privler Gyula nagy átéléssel tolmácsolták Bartók: Magyar képek., Régi táncok című zongoradarabfait. Az intézet énekkara nagy sikerrel adott elő Bartók kórusműveiből. Ebből kiemelkedett a férfi kar ajkán elhangzott »Bolyongás«.”

(Hamar Imre: Hangverseny a Dombóvári Tanítóképzőben. =

Tolnai Napló 1956. ápr. 19.)

A következő években — már hivatalosan is — országos méretekben ünnepelték a nagy pályatársat, a 75 éves Kodály Zoltánt. A Bartók által végzett felsőiregi 1907-es — mintegy két hétig tartó — gyűjtőmunka eredménye 307 dallam volt. A nagy népdalgyűjtő körút jelentős állomása volt tehát Iregszemcse, az akkori Felsőireg. A község hajdani gazdatisztjéhez, Huber Lajoshoz, rokoni szálak is fűzték Bartók Bélát. A Kodály-ünnepségek jó alkalmat kínáltak a Bartók-emlékek felkutatására és bemutatására is. A tervekről így számolt be a Népújság: „Minden jelentősebb községben — előreláthatólag 50 helyen — rendeznek Kodály-ünnepségeket, ahol vagy egy helybeli énektanár, vagy a TTIT által kijelölt előadó tart ismertető előadást Kodály Zoltán életéről és munkásságáról. Néhány községben máris nagyszabású előkészületeket tesznek az ünnepség színvonalas megrendezésére. Zornbán az énekkar azokat a népdalokat eleveníti fel és viszi színpadra, amelyeket valaha Kodály és Bartók gyűjtött azokban a községekben, ahol a zoruhái telepesek annakidején éltek. Iregszemcsén kiállítást rendeznek a községben fellelhető Bartók emlékekből, ugyanis Bartók Béla a községben gyűjtőmunkát végzett.”

(Megyeszerte Kodály-ünnepségekre készülnek az ének és zenekarok.

= Tolna megyei Népújság 1957. okt. 16.)

A bartóki szellem már hatott. Hiszen Bartók egyfajta magatartást jelentett. Szigorúságot, hajlíthatatlanságot, olyan példaképet, akit nem kezd ki az idő. A hangversenytermek dobogója azonban más, mint a humanitásnak emelt talapzat. Nem volt könnyű a közönség számára a találkozás az új — a még mindig új — hangszeres zenével: „A hangverseny szünetében és a végén is igen élénk volt a vita arról, hogy a sok szép műsorszám és kitűnő teljesítmény közül melyik vitte el a pál16