Dunatáj, 1981 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1981 / 2. szám - Gacsályi József - Töttős Gábor: Bartók Tolna megye sajtójában (1909-1961)

nak a hálának és szeretetnek kifejezésében, mely annak a lelkében él, kinek csak némi fogalma is van Kodály pályájának nemzetünk életében és az egyetemes zenetörténetben korszakot alkotó jelentőségéről. A századforduló hamis eszményekért lelkesedő, ál magyar korszaka után jött ő is, Adyval, Móricz Zsigmonddal, Szabó Dezsővel és a nagy sorstárssal, Bartók Bélával, »új időknek új dalaival«, [.. .] zeneszerzői, tudományos és nevelői munkássága a tökéletesebb magyarság állapota felé mutat: hogy igazabban magyarok lettünk, azt neki is köszönhetjük. Legnagyobbjaink álma és törekvése ölt testet benne: európaiság és magyarság szintézise” — írja Péczely.

(Pféczely] L[ászló]: Kodály Zoltán 63 éves. = TH 1945- december 15.)

Jóleső érzés, amikor már ilyen megállapításokkal találkozhatunk a hírlapokban: „Szekszárd zenekultúrája a felszabadulás után kétségtelenül fejlődésnek indult”. De hogy milyen akadályozó tényezők játszottak szerepet, arra — ugyanebben a cikkben — szintén találunk példát. „A zenekedvelők egyesületének zenekara nagy nehézségekkel küzd. A zenekart alkotó játékosok megvannak ugyan, de legnagyobb részüket a kenyérprobléma annyira lefoglalja, hogy nem tudnak részt venni a zenekar munkájában. Ezt a hiányt akarja pótolni a Zenekedvelők együttese amikor az elkövetkezendő zenei évadban 5 hangversenyből álló bérleti hangversenysorozatot rendez a budapesti Operaház és a magyar zenei élet legkiválóbbjainak részvételével. [. ..] Február 15. Dániel Ernő önálló zongoraestje. Műsoron: Frank, Schopin [!], Liszt- és Bartók-művek.”

(Hangversenysorozat Szekszárdon. = T H 1946. november 20.)

Nemcsak a helyesírási vétség, hanem az az adat is jellemző, hogy 1945—1947 között a helyi sajtóban majdnem annyi Bartók-említéssel találkozunk, mint előtte harminc év alatt. Néha csak egy megjegyzés: „Felavatták a dombóvári Gyenis Antal népi kollégiumot, [...] a zárda énekkara S. [oror] Cecília vezényletével Bartók köszöntőjét adta elő”, de ez is mutatja az érdekes és szerteágazó utakat. (= T H 1946. december 11.)

Máskor az új kulturális irányzat hatása is megnyilvánul: „A Zenekedvelők Egyesülete f. hó 7-én este 8 órai kezdettel a vármegyeháza nagytermében tartotta első bérleti hangversenyét. [. . .] Molnár Imre, a Zeneművészeti Főiskola tanára magyar népdalok előadásával aratott nagy sikert. Közvetlen modora, páratlanul csiszolt hangja és ízlésesen összeválogatott műsora egyaránt alkalmasak voltak arra, hogy a Bartók, Kodály és Lajtha László által gyűjtött és feldolgozott népdalokat a hallgatósággal megszerettesse.” S hogy ez mennyire sikerült, arra már a tudósítás címe is utal: „Tomboló lelkesedéssel ünnepelte a megyeszékhely a fővárosi művészeket”.

(.= T H 1946. december 18.)

Öntevékenyen is megindult Bartók be- és elfogadása, a Tolnamegyei Hírlap például „Remek műsor lapunk január 3-i művészestjén” című ajánlatában érezteti, jó irányban halad a népszerűsítés. „A klasszikus zene kiválóságai mutatkoznak

12