Dunatáj, 1981 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1981 / 2. szám - Gacsályi József - Töttős Gábor: Bartók Tolna megye sajtójában (1909-1961)

be. [. . .] Ányos Irén, az amerikai turné előtt álló operaénekesnő, Kodály, Bartók műveit interpretálja, Molnár Imre a Zeneművészeti Főiskola tanára népdalaink gyöngyszemét tolmácsolja Bartók, Kodály, Lajta [!] feldolgozásában.”

(.= T H 1946. december 11.)

Igaz ugyan, a pontos műsorból kiderül: mindössze egyetlen Bartók-dal képviseli a nagy zeneszerzőt az esten — a Szánt a babám című — mégis egy-egy hír újra és újra megerősíti bennünk a vélekedést, nem sok választja el a társadalmat és a kultúrát, hogy fel tudjon nőni Bartókhoz.

Legfontosabb éppen az: széles tömegekhez juthatott el, sok és változatos formában hathatott, egyszóval szabadabb lehetőségek között szerveződhetett az utóélet. Ennek nyomán, ha lassan is, egyre többen kerültek közelebb mindahhoz, amit a mű, s a belőle kisugárzó szellemiség jelent.

Akik 1945 előtt ennek hatása alatt éltek és dolgoztak, méginkább kiteljesítették munkásságukat, ebben az irányban. Péczely László például 1947-ben balladagyűjteményt ad ki, amely a népi műveltség fennmaradt értékeit előadásra is alkalmassá teszi, s legalább ennyire nevel: évszázados hagyományaink vannak, amelyek megbecsülése a helyes út záloga, nemzeti sajátosságaink figyelembe vétele a konszolidáltabb jövő biztosítéka is.

A következő cikk — stílusából és példáiból valószínűsíthető — talán Péczely László írása. Megyei sajtónkban ez az első önálló kísérlet a Barüók-értékelésre, (s egyben az első Bartók-vezércikk is!), hű tükre a pezsdülő kor magyar társadalmának.

„A világ elismert zenészei ezekben az ősz végi napokban, Budapesten magasrendű verseny keretében hódolnak a modern zeneművészet legkiválóbbjának, Bartók Béla halhatatlan emlékének. Az egész kultúrvilág halló füle most ide figyelt, a megújult Magyarország fővárosa felé.

Annyi félreértés, szándékolt, vagy akaratlan politikai elfogultság ellenében hazánk újból ékes bizonyítékát adja, hogy a magyar népi demokrácia helyes kultúrpolitikája igenis megbecsüli nagy mestereit, azokat, akik kiváló művészetükkel a legnehezebb időkben is a haladás, a nép ügyét szolgálták. A magyar főváros vendégei meggyőződtek arról, hogy népünk mihelyt kezébe vette a politikai és gazdasági hatalmat, ellenállhatatlan erővel tör a művelődés, a szellem javainak meghódítására. És ebben a csodálatos hódításban egyik nagy tanítómestere, előfutárja maga Bartók Béla volt, századunk legnagyobb zenei lángelméje, aki azzal mutatott példát mindnyájunknak már évtizedekkel ezelőtt, hogy európai rangot és világhírnevet adott a nép évezredes dallamhagyományából megújuló magyar zenének.

Bartók Béla leghatékonyabb nevelője társával,Kodály Zoltánnal együtt, egész mai népi demokráciánk szelleméndk s egyben küzdelmes úttörője ennek a hatalmas áramlatnak, amely már a század elején elindult, hogy felrázza és új emberséges életre ébressze az alvó és elnyomott milliókat. Benne tiszteljük és megbecsüljük mindhalálig a legmagasabb eszményt, az ösztönző példát, a jó magyar hazafiságot és az egész világot átölelő emberiességet okosan és bátran összeegyeztethető harmonikus magatartást.

13