Dunatáj, 1981 (4. évfolyam, 1-4. szám)
1981 / 1. szám - Takáts Gyula: Versek
MINTHA SZÓLÍTÁS SZÓLNA 1 Ser cég az őszi búza. A szántásból kitört a zöld, s közüle, mintha szólítás szólna, hallgatom és hallgatja a föld. 2 Helyükön nem is állnak a jegenyék s a pára rettentő csendet hordva e hallgatásban a minden lényegét hegyem körül szótlan kimondja. 3 Az őszi zümmögést is kizárva táblás üveglapok mögül nem hallom, látom, ahogy a tűzfal szikrákat szórva eget köszörül. 4 Ablakom tükrében őszi lepkék gyönyörű szárnyán csapkod a nemlét. Üvegen innen s kék szárnyon, azon túl, egy távoli harang szava kondid. 5 Moccanatlan most a tájék. Eléri fáját mégis az árnyék és egyre csak hosszabbra nőve, átmegy egy másik legelőre. OTT SE KÜLÖN Mi bennünk azóta lényegül külön-külön bonthatjuk-e? Amitől az — soha egyedül —, közös, mint két színből a zöld... Viszed... Viszlek, távozva is, míg föl nem fal a föld s ott se külön... Egyetlen vegyület zománcozza majd a füveket.
