Dunatáj, 1981 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1981 / 1. szám - Laczkó Andás: A szép hatalma

Szeretettel köszöntjük a hetvenéves Takáts Gyulát

LACZKÓ ANDRÁS:

A szép hatalma

1.

1927-ben először kinyomtatott versei óta Takáts Gyula szülőföldje által van jelen az irodalomban. „Somogyi parnasszien?” Lakhely szerint. Rövid munkácsi tanárkodásától eltekintve, állandó lakhelye Kaposvár. Ott volt középiskolai tanár, majd két évtizeden át múzeumigazgató. Mindig azzal utasította el a fővárosba hívó ajánlatot: „a posta vidéken is megtalál...” A dél-dunántúli táj és a természeti miliő letörölhetetlenül érződik művein. Ügy, miként Rippl-Rónai József képein. A „somogyiság” szemléletet jelent nála és nem provincializmust. „Világot, melyet mint a kutató — írta első mesteréről Takáts — ihletett beleérzéssel és komoly alapossággal mért föl, s aztán minden kötöttség nélkül, derűs kedéllyel az egyetemesbe emelt.” Miért épp Rippl-Rónai? Mert a festő még véleményt mondott — nem verseiről — képeit látva. „Kisvilág költője?” Azé, ha egy országrésznyi terrénumot így nevezünk. S ha így olvassuk a sejtek munkájáról szóló verseit:

A sejtek tócsáin ibolya-virág hajózik és kiköt nemsokára már.

S mit a nagyítók rendszere se láthat, készen toppan elő lénye a szabálynak.

Ezekkel a verssorokkal a természeti és tárgyi világ törvényeit kereste, a szabályt, aminek a megoldására a költőnek mindig törekednie kell. S ha erre helyezi a hangsúlyt — miként Takáts —, akkor a legnagyobbat érheti el, ami poétának megadatik: a lényeg közelébe juthat!

Takáts úgy a „kis-világ” költője, ahogy szeretett francia poétája, Francis Jammes, aki a „vidéki magány” lírikusaként adott példát, hogyan lehet az Orthez környéki táj levegőjét, hangulatát festve egyetemest alkotni. Költőnk persze más vetülettel látja a „kis-világot”. Nem zsánerképeket fest, hanem a köznapi „apró6