Dunatáj, 1980 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1980 / 1. szám - Gaál Attila: Régi és mai történeti esszék
neves történész-pedagógusunk Unger Mátyás tv-nyilatkozata érettségizett diákjainak történelmi tájékozatlanságáról. Mindezek ismeretében és tudatában még lelkesebben üdvözölhetjük a Szépirodalmi Könyvkiadó mostani vállalkozását. A Buda két árulója című kötettel olyan szerző munkáiból adott ki válogatást, aki már több évtizeddel előttünk felfedezte a „modern” történelemírás - és -oktatás! - egyik alapelvét: „Ha a magyar nép igazi múltját ismerni akarjuk, akkor könyveinket politikával és háborúk leírásával ne tömjük meg". E sorokat idézi a kötet utószavában a válogatás és sajtó alá rendezés munkáját kiváló érzékkel végző Réz Pál is. Neki köszönhető, hogy a megjelent válogatás valóban jól szemlélteti a takátsi felfogás lényegét. Huszonnyolc apró írás jelent meg a kötetben, mind a szerző által annyira kedvelt időszak, a törökdúlta, német-fosztogatta Magyarország, a hódoltság kora történetének egy-egy apró, színes gyöngyszeme. Híres, vagy éppen hírhedt nagyurak vagy nagyasszonyok (Török Bálint, a Zrínyi-úrfiak vagy a fékezhetetlen nagyasszony Tegzes Borbála) életéből vett, s a kort igen jól jellemző epizódok mellett a falvakban, városokban, udvarházakban és várakban folyó, hétköznapi életre, szokásokra, erkölcsi felfogásokra vonatkozó leírásokat is találhatunk a kötetben. Az „igazi szgeénylegényekről”, a szerző szívéhez oly közel álló magyar huszárok kalandjairól, s általában a katonaélet eseményeiről szinte az elfogultságig szenvedélyes hangvételű írások számolnak be. Bizonyára hangzatos címe miatt lett a kötetnek is címadó írása az egyébként nem túl jelentős Buda két árulója. Tény azonban, hogy Takáts Sándor mindvégig jól nyomonkövethető személyes állásfoglalása ebben az írásban nyilvánul meg talán legkézzelfoghatóbban. Az ország romlásáért elsősorban ő is a gyűlölt szomszédot, a „zsírokkal hízódó idegen fiakat" tette felelőssé, s olykor szinte akaratlanul is a megbecsülés hangján írt a másik halálos ellenségről, a törökről. így nem csodálkozhatunk azon a leplezetlen utálaton sem, mellyel a Budát az 1540. évi török ostrom idején német kézre átjátszani akaró „egyik árulóról”, Palczan Péterről és gazdag kereskedő társairól írt. Ügy érzem, feltétlenül kell néhány szót ejtenünk a sorozatról is, melyben kötetünk napvilágot látott. Huszonöt éve jelennek meg igénytelen külsejű, de többnyire a magyar és világirodalom remekeiből nagyon is igényesen válogatott munkák az Olcsó Könyvtár sorozatban. Most e negyedszázados múltú sorozat 8zi. köteteként jelent meg Takáts Sándor cikkeinek válogatott gyűjteménye. Az olcsó, nagy példányszámban megjelenő válogatással a kiadó így valójában elébe ment az olvasói igényeknek. E valóságos igényt a régebbi kiadású kötetek (Rajzok a török világból, A budai basák magyar nyelvű levelezése, Régi magyar asszonyok, Török-magyar bajvívások stb.) antikváriumi példányainak egyre növekvő kereslete is jelzi. Az 1951. és 1956-os kiadások és a Nemzeti Könyvtár sorozatban 1961-ben megjelent Művelődéstörténeti tanulmányok a XVI-XV1I. századból című válogatás egyaránt szinte napok alatt fogyott el. Őszintén reméljük, hogy az Olcsó Könyvtár Takáts Sándor többi munkájáról sem feledkezik meg. * Tardy Lajos munkája már külsejével is felhívja magára a könyvek között tallózók figyelmét. Gondozója - a Gondolat Kiadó- ismét egy remekbe készült, ízléses kivitelű könyvvel gyarapította az általa kibocsátott szép kötetek számát. Ha mégsem örülhetünk maradéktalanul a nagyon is tetszetős, gondozott külsőnek, annak egyedüli oka az ebből adódó meglehetősen magas ár. Nem vonható kétségbe az ábrák - térképek, arcképek, magyarázó rajzok - szükségessége, mégis úgy gondolom, hogy a javarészt más munkákban is fellelhető, másod-, vagy éppen sokadközlésben hozott színes ábrák mellőzésével az ár mérsékelhető lett volna. A mérsékeltebb vételár pedig- s ez régi tapasztalat - mindig jótékony hatással volt az olvasók vásárlókedvére ... Tardy könyve ugyanúgy történelmi esszék gyűjteménye, mint az iménti kötet, s létrejöttének körülményei is hasonlónak mondhatók. Valójában ezek az írások is „melléktermékek”: könyvtári, levéltári kutatások során előkerült, otthagyni nem tudott adatok. Külföldi utakon gyűjtött, s a rábukkanás örömteli kapkodásával lejegyzett magyar vonatkozású kuriózumok, melyeket folyamatosan közölt ugyan a Magyar Nemzet tárcarovatában, de maga is érezte: a téma többet ígér, s többet is kíván e közlésmódnál. Tardy Lajos - ugyancsak idézve egy pályatárstól - így jellemzi könyvét: „ a legkülönfélébb tárgyú cikkek következnek 78
