Dunatáj, 1980 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1980 / 1. szám - Gaál Attila: Régi és mai történeti esszék
itt egymás után, amelyeket egyetlen szál, egyetlen szempont hozott egy kötetbe: az érdekesség". Ötvennégy apró írás alkotja a kötetet. Az apró történetkék különös vagy híres egykori honfitársaink tetteiről, nálunk járt híres vagy hírhedt külföldiekről, mesébe illő életútj ükről - változó értékűek. Határozott rendet közöttük csak a kronológia szab. Batu kán angol származású, magyar nyelvű tolmácsának történetével - tehát XIII. századi eseményekkel - indul a kötet, s Suleyman Károly Szomáliái gyarmatszerzési akciójának történetével ér véget. A több mint félszáz írásból két síkon is figyelemmel kísérhetjük „régi hírünket” a közelebbi és távolabbi világban. Egyrészt a követként, utazóként vagy rabként idegenbe vetődött egykori magyarok vitték el távoli hazájuk hírét. Zsigmond király keleti követei, a dalmát szigetek magyar kormányzója, a perzsiai és egyiptomi „magyar király” csakúgy hazánkfiai voltak, mint a magyar rabból véreskezű török főúrrá nevelt tebriszi basa, vagy a lipcsei csata „orosz hőse”, Emánuel György magyar testőr. Másrészt viszont külföldi diplomaták magyarországi utazásairól, híres írók, költők és művészek - Puskin, Goethe, Glinka - magyar kapcsolatairól olvashatunk, s az előzőhöz hasonlóan ez a felsorolás sem teljes. Mi vezethette Tardy Lajost e továbbkutatásra is érdemes, szinte nyers, még csiszolatlan „gyöngyszemek” — úgy tűnhet — idő előtti közreadására? Idézzük a szerző vallomását: „Az emberi élet s ezen belül az alkotás korszaka véges, korlátozott — Talán nem túlzás azt tudni, a témák most, megjelenésük után immár magukat kínálják a teljesebb feldolgozásra, és a továbbkutatók jóvoltából egyesek monográfiák alakjában, mások talán történeti vagy ifjúsági regényként foglalják majd el az őket megillető helyet". Ám mindezeken túl egy másik, nem kevésbé fontos cél is vezérelte Tardyt. Az írásokból kicsendülő mondanivaló az, amire felhívja a figyelmünket. Az a tisztelet, amellyel Mátyás uralkodásáig kelet és nyugat egyaránt fordult hazánk felé, nem egy barbár, félvad országnak szólt — amint ez magunk is tanultuk, sőt tanítottuk is, — hanem Európa egyik méltón elismert kultúr-hatalmának. E külső vélemények ismerete és megismerése jól szolgálhatja ifjúságunkban az egészséges nemzeti önbecsülés kialakulását. Ez minden bizonnyal így is lesz, ha e két kötet eljut oda, ahova magunk is őszintén ajánljuk: minden történelemkedvelő olvasó, elsősorban a pedagógusok és diákjaik kezébe. GAÁL ATTILA 79
