Dunatáj, 1980 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1980 / 1. szám - Kerék Imre: Martyn Ferenc: Töredékek

vésbé ismert kitűnő művészekről kapunk lényegretörően plasztikus, találó jellemzést, mint Bene Géza, Szepesi Freund Lajos, Sinkó András, vagy a huszonhárom éves korában elhunyt tehetséges kaposvári festő: Balázs János.

Ezekben az összefogottan rövid terjedelmű, csak a legfontosabbakra hagyatkozó írásokban a jellemzett művész emberi-alkotói habitusához más-más nézőpontból közelítve mindig megtalálja Martyn a helyes értelmezés kulcsát, mert portréi hátterében a kornak és művészetének biztos ismerete, európai horizontú áttekintő képessége munkál. Így lehetséges, hogy értékítéleteit máig sem kell a lényeget illetően módosítania, megállapításainak bizonyára hasznát látja művészettörténetünk a továbbiakban.

Martyn irodalomszeretete, írókkal való barátkozása, széleskörű irodalmi műveltsége, olvasottsága ismert tény, ha másból nem, a műfaj legmagasabb szintjét képviselő, remek irodalmi kísérőrajzaiból, de az adott mű világának lehető teljes ismeretében készült, önálló művészi alkotásként is megálló újrateremtései. Az azonban kevésbé tudott, — mivel eddigi publikációi lapokban, folyóiratokban szétszórtan jelentek meg -, hogy a festőecset mellett a tolinak is kiváló mestere, akár sok más kortársa (Bernáth Aurél, Ferenczy Béni, Borsos Miklós).

„A festő nem szívesen fog íráshoz ■ ■ ■ Különben is, kell-e védeni, magyarázni a művészetet? - írja. Ügy látszik, szerencsére, mégis gyakran szükségét érzi, hogy papírra vesse gondolatait.

„Martyn írásai a szerző filozófiai, esztétikai tájékozottságáról és a képek alkotójának művészi tudatosságáról vallanak.” - jellemzi őket találóan Tüskés Tibor. (A szó és a vonal — Martyn Ferenc irodalmi kísérőrajzai, Somogyi Múzeum 16.) Megállapításainak helyességét bizonyítják Martyn olyan kitűnő elemzései, összegezései, mint a Magyarok és franciák, Cezanne óta, Stílustörekvések Nyugaton, A vizuális gondolat sorsa Szeged óta.

Franciaországban töltött éveiről, ottani élményeiről emlékezik meg a Tizenöt év a francia katedrálisok tövében c. írása. Jellemző példaként arra, hogy a francia gótika remekműveinek szemlélése közben is az azokat létrehozó, megalkotó ember izgatja a történelemben-társadalomban gondolkodó művész képzeletét, hadd idézzem, amit a párizsi Notrc-Dame kapcsán így fogalmaz meg: „ ... a gótikus építészet remekműve alig 70 év alatt jött létre. Ez az évszámok

szerinti rövid, száraz időbeli történet, mely szemtől-szemben állva a templommal, a hatás súlya alatt elveszti aktualitását, és nem felel arra, hogy a szerződések, számlák, a számok mögött miféle emberek voltak a püspökök, a kőfaragók, a királyok."

Az elmúl évtizedek kiemelkedő magyar művészetkritikusai (Fülep Lajos, Kállai Ernő, Kassák Lajos, Rabinovszky Máriusz, Oltványi Artinger Imre) munkásságához kapcsolódva sok tekintetben Martyn írásai, cikkei segítenek bennünket a modern művészet megértésében. A háború előtti magyar festőnemzedékből Ferenczy Károly, Csók István, Rippl-Rónai József művészetét tartja a legkiemelkedőbb teljesítménynek.

A Rippl-Rónai mellett, a kaposvári Róma-hegyi villában töltött inasévekre, mint élete izgalmas, élménygazdag időszakára emlékezik vissza a mesterről és példaképről valló emlékbeszédében. Tanácsai, tanításai máig elevenen élnek benne. „Arról beszélt: mily nehéz dolog lerajzolni a fákat. Mert - úgymond - jelkép a fa: olyan, gyakran akkora gyökérzete, mint ágai, belekapaszkodik a földbe, beelmarkol az égbe. És szerkezet. De nem csak ezt az állványzatot kell ám követni az irónnal, hanem azt is, hogyan működik mindez, milyen anyagcseréje, hogy a külső mögött mi, miként történik virágzástól dérette lombokig."

Martyn Rippl-Rónai mellett tanulta meg a festő mesterség titkait, tőle kapott egy életre meghatározó leckét a művész etikájából. Hogy milyen módszeresen, elmélyülten foglalkozott mesterségének technikai oldalával: a festőeszközök készítésével, használatának módjával, arról A festőművészet mestersége c. régi pécsi előadásának szövege tanúskodik.

A század művészeti irányzatai közül, mint amelyekből saját művészete leginkább gazdagodott: a szürrealizmus és a konstruktivizmus eredményeit említi. A modern művészet legfőbb ösztönzőjének Cezanne munkásságát tartja, mint aki Monet „ellégiesedett piktúrája” után „valami tartósat - quelque chose de durable — akart, azaz szerkezetet és egyensúlyt, világos, logikus arányokat, a tér és forma viszonylatának igazságát kutatta, a tér és a felület, a forma és vonal vonatkozásait, színellentéteken felépített, dinamikus, tiszta koloritot keresett és valósított meg, egyedül annyit, ami tisztességére vált volna egy egész emberöltőnek".

A magyar művészet sorsát az határozza meg Martyn szerint, hogy mennyire kap-