Dunatáj, 1980 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1980 / 1. szám - Sz. Bányai Irén (közli): Két kiáltvány

A burzsoá-cselédek harcba mennek

Szocialista munkatársunk, aki évtizedeken át védted magadat és a szakszervezeteidet a reakció és az egész kapitalista társadalom támadásai ellen, most nézd meg, hová akarják süllyeszteni egyes munkásfilléreken fölhízott fiókkapitalisták ezeket a munkásintézményeket. Halottak, sebesültek és börtönbe került rabszolgák, tíz- és tízezreinek áldozatai csak arra valók voltak, hogy a munkások soraiból újabb rabszolgatartók, újabb hóhérok nőjjenek ki.

Slát József asztalos szaktársunknak, a munkásmozgalom legújabb vértanújának esete bizonyítja, hogy a burzsoázia házőrző kutyáinak kezébe került szakszervezetek vetekednek borzalomban és kínban a véres ellenforradalom detektívszobáiban.

Slát József szaktársunkat becsületes ellenzéki magatartása miatt egy évre önhatalmúlag kitiltották az asztalosmunkások helyiségéből. Jól jegyezzük meg: nem zárták ki, csak a helyiségből tiltották ki. Április 9-én fölment a szakosztályba, hogy Fleischer Dávid pénztáros „szaktárstól” megkérdezze, hol fogja ezután a munkanélküli segélyt kapni. A válasz ugyanolyan hetyke volt, mintha valami grófi kasznárhoz ment volna munkát koldulni: „Innen ki van zárva. Menjen a szövetséghez; ha ott kap segélyt, jó; ha nem kap, akkor nem kap”.

Slát szaktársunk elment tehát a famunkások szövetségének Luther utcai helyiségébe. De nem egyedül, hanem harmadmagával, Ondré és Szatmári szaktársak kíséretében. Ott megkérdezte Horovitz Gábor szövetségi titkártól, hogy miért tiltották őt ki az asztalos szakosztályból. Horovitz Gábor, a szövetség titkára és a szociáldemokrata párt vezetőségi tagja, nem válaszolt, hanem durván rátámadt, hogy takarodjon ki, mert kivágja.

Erre a feleletre Szatmári szaktársunk, megelégelve a durvaságot, eltávozott. Slát szaktársunk újra föltette a kérdést.

Erre mit sem sejtő szaktársunkat a jelenlévő Szabó Imre nemzetgyűlési szociáldemokrata képviselő, aki a választási plakátokon szintén boldogságot ígért a népnek, ha megválasztják, hátulról megragadta, Horovitz barátja pedig ugyanekkor öklével az arcába vágott. Ondré szaktárs be akart avatkozni, de a Váci úti famunkás csoport elnöke, Tilicsek asztalos, jól kihízott, erős ember, vasbottal fejbe ütötte, ezután megfogta a 60 éves, őszbevegyült, hosszú munkanélküliségtől lesoványodott és elgyöngült öregembert és a szomszéd szobában lévő íróasztalhoz vágta. Most belülről bezárták az ajtót és mindhárman nekiestek Slát szaktársnak.

Földre tepertők, rátérdepeltek. Vasbottal, fadarabbal ütötték, verték, rugdosták. A szerencsétlen ember félájultan csak a szemét takarta be, hogy ezt ki ne verjék. Az inkvizíció borzalmaira emlékeztető, hajmeresztő marcangolás addig tartott, mígcsak a padlón hatalmas vértócsa nem keletkezett. Mikor Slát szaktársunk kikerült a munkásfilléreken hizlalt vadállatok karmai közül, feje, orra, ruhája tele volt vérrel. A Rókus Kórházban nyújtották neki az első segítséget.

Közben Ondré elvánszorgott az asztalosok szakosztályába és ott kétségbeesve újságolta, hogy Slátot a szövetségben agyonverik. 30—40 asztalos rögtön átsietett Slát szaktárs segítségére, akit ott találtak a kapuban, tetőtől talpig vér-6