Dunatáj, 1980 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1980 / 1. szám - Sz. Bányai Irén (közli): Két kiáltvány
be borulva. Mire fölértek a helyiségbe, se a nagylegény Horovitzot, se a reakcióval láthatatlanul és hallhatatlanul viaskodó Szabó Imrét, se a szárnysegéd Tilicseket nem találták ott. Testi mivoltuk boldogabb házába párolgóit, csak erkölcsi minőségük egy értéktelen darabját: bátorságukat hagyták ott. Sávolt János, a jeles ázsán provokátor, a világot megváltó forradalmi szociáldemokrácia pártválasztmányi elnöke, ezalatt lélekszakadva telefonált a rendőrségre karhatalomért, mert ahogy jelentette — a „bolsevisták” fölvonultak a szövetség ellen. Reggel még ébredőknek nyomták ki, ha nem is a belüket, de a Népszava szedőgépein a saját váladékukat. Délben már bolsevista görbére csavarodott a szociáldemokrata egyenesség. A rendőrség megérkezett és megvédte a Vázsonyi lakájokat jövendő szavazóik ellen. Az asztalosok szakosztályába a famunkások pénzén három rendőrt ültettek be, miután annyit keseregtek a Népszavában azon, hogy a rendőrség jogtalanul elfoglalja a munkásotthonokat. Reggel még azt írták lapjukban, hogy a szocialista munkások pártalakító gyűlését a budapesti munkásság fölháborodása elsöpörte és szerkesztőségi spiritiszta szeánszon izzadták ki azt a lázálmukat, amit a szocialista munkásoknak a rendőrséggel való kapcsolatáról beszéltek félre. Délben pedig a munkástömegektől való didergő hideglelésükre a rendőrséggel rakattak meleg borogatást. ...Budapest utcáin tavaszi szellő gyújtogatja a vért... s a burzsoáziával való nászéjszakájuk mámorában észre se veszik az ilyen ellentmondást... Budapest utcái csöndesek; a paktumban elismert ellenforradalom fojtó köde üli meg a lelkeket. De a munkásság első bátor pártalakító megmozdulására vér folyik. Még nem a gazda üt, hanem a cselédje... Ez a Horovitz listavezető lesz a fővárosi választásokon, akárki meglássa. Már fizet, előre fizet... Fizet munkásvérrel és a szakszervezet megbontásával. Tudjuk, mire készülnek. Munkát, kenyeret ígérnek a választásokra, de ha megválasztották őket, minden úgy lesz, mint ahogy a nemzetgyűlésen történt. Se munka, se kenyér nem jut a munkásnak, mert hiszen előre, tudatosan átadják a többséget és a munkásszavazatokat a kapitalistáknak és azok uszályhordozóinak, akik becsukják a gyárakat, kidobják a munkásokat a munkából és még azt a munkát és kenyeret is elveszik, ami van. Már láthatjátok a munkásárulókat, akik a legválságosabb időkben a munkásság egyetlen meglévő védőbástyáját, a szakszervezeteket akarják áldozatul dobni a burzsoázia oltárára. Miután a szociáldemokrata pártot korrumpálták és a kapitalizmus szolgálatába állították, most azon fáradoznak, hogy a szakszervezetek fegyverét kiüssék a munkásság kezéből. Munkások! Elvtársak! Slát és Ondré szaktársunk vére a szakszervezetek egységéért hullott. Emlékeztető legyen a Luther-utcai Orgovány arra, hogy minden erőtökkel védjétek meg a szakszervezetek egységét és erejét. Be a szakszervezetekbe! A szakszervezetek a munkásoké és nem veheti el tőlünk sem kívülről, sem belülről jövő erőszak! A szakszervezetek egységét meg akarjuk, és meg fogjuk védeni a pokol minden romboló erejével szemben! 7
