Dunatáj, 1980 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1980 / 1. szám - Sz. Bányai Irén (közli): Két kiáltvány

Két kiáltvány

A történeti dokumentumok olvasói nemcsak adatokat ismernek meg arról a korról, amely a történetírás „forrásait” létrehozta — valamit feltétlenül megéreznek a kor hangulatából is. Különösen fontos, hogy a kiemelkedő jelentőségű eseményeket, sorsfordulókat a kor lendületét, az emberi indulatokat is kifejező dokumentumok segítségével idézzük meg. Ilyen a szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeum állandó kiállításán látható, az alábbiakban közreadott két kiáltvány is. Az egyik 1925-ből, a másik 1944-ből idéz fel egy-egy történelmi eseménnyé lett epizódot.

1925 a Magyarországi Szocialista Munkáspárt — a Tanácsköztársaság leverése után létrejött elsőjegális fomu^dnu jnunlylggátt — megalakulásának esztendeje. A párt létrehozásáért folyatott küzdelem részleteit Liptai Ervinné monográfiájából ismerhetjük meg (A Magyarországi Szocialista Munkáspárt 7925—1928. Kossuth Könyvkiadó, 1971.). A pártszervezésnek és a szakszervezeti ellenzék politikai küzdelmének számos dokumentumát is egy közismert dokumentum-kötetből ismerhetik az érdeklődők (Dokumentumok a magyar forradalmi munkásmozgalom történetéből 1919—1929. Kossuth Könyvkiadó, 1964.). Az itt közölt szöveg — nyomdai sokszorosítású röplap — nem szerepel ebben a válogatásban; tudtunkkal kiadatlan. A budapesti eseményeket részletező dokumentum számunkra azért különösen fontos, mert Gőgös Ignác (1893—1929) volt a felelős kiadója, (talán megfogalmazója is). Gőgös Ignác, a forradalmi munkásmozgalom kiemelkedő egyénisége, az MSZMP egyik szervezője Tamásiban született, s a börtönből szabadulva szülőfalujába tért vissza — meghalni. Rövid élete során harcolt az intervenciósok és a fehérek ellen Szovjet-Oroszországban, részt vett a KMP szervezésében, irányította a famunkások szakszervezetének ellenzéki csoportját, és alapítója, vezetőségi tagja, legeredményesebb szervezője volt az MSZMP-nek.

1944. decemberében és Szekszárdon keletkezett a másik kiáltvány. A Magyar Kommunista Párt Tolna megyei szervezetének zászlóbontó nagygyűlésére hívogatott ez a falragasz, a nép sorsáért érzett felelősséggel és forradalmi lendülettel fogalmazott értékelés azonban sokkal több egyszerű „hívogatásnál”. A ritka dokumentum szövegét először közöljük teljes terjedelmében, jelentőségét azonban már méltattta a helytörténeti kutatás (Tánulmányok Tolna megye történetéből, IV. kötet, 163.).

5