Dunatáj, 1980 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1980 / 1. szám - Tóth Tibor: Föld és termelés

lét fenntartását. A föld jelentőségének ez a két oldala egymással sokszorosan öszszefügg. Számunkra ehelyütt a legfontosabb összefüggés a földrajzi helyzet és a föld termőképességének gazdasági kapcsolata lesz.

A föld megléte — vagyis a termelés fontos feltételének potenciális adottsága — nem okvetlenül jelent mezőgazdasági termelést is. A termelés folytatásával vagy felfüggesztésével összefüggő társadalmi döntés — mely a magántulajdon világában szükségszerűen egyéni döntések aggregátuma — hosszabb-rövidebb távon mindenekelőtt méretszerűen is meghatározza azt a teret, melyet munka alá fog. Egy-egy terület népességének önellátási igényei, később a differenciálódó munkamegosztás által támasztott csereigények együttesen szabályozzák azt, hogy az adott technika mellett, az adott természetes termőképesség körülményei között a társadalom a rendelkezésre álló földből, mint feltételből mekkora hányadot szakít ki termelési tényezőként.

Elvileg nem lehet kétséges, hogy ha a föld jó termő, kevesebb is elég belőle, ha rossz a minősége, már több kell azonos igények kielégítéséhez. Ha az igények nőnek, a földhasználatot a társadalomnak vagy eredményesebbé, vagy szélesebbé kell tennie. Történeti szempontból inkább az utóbbi volt az általánosabb eljárás, az előbbi tűnik inkább „modernebb” megoldásnak.

Maradva a termelés térbeli szélesítésénél, látnunk kell, hogy ez a bővülési folyamat tulajdonképpen nem jelent mást, mint a termelési feltételek állandó átértékelésének folyamatát. Az „érték” fogalma kapcsán ehelyütt tennünk kell némi kitérőt.

Köztudomású, hogy értéke csak az áruknak van, mégpedig kettős. Az áruterméket — vagyis feltételezzük, hogy az áru nem más mint bizonyos társadalmi viszonyokat kifejező termék — mindenekelőtt bizonyos használati érték jellemez, s a különféle használati értékek cseréje folytán kapnak ezen árutermékek csereértéket. Ez utóbbi viszonyított mértéke az elismerhető termelési ráfordítások függvénye. Mind a használati, mind pedig a csereérték magából az árutermék lényegéből fakad ugyan, az utóbbi — a csereérték — azonban ezen túl birtoklásának kizárólagosságától is függ.

Sajátságos e tekintetben a termőföld helyzete. Mint Marx is rámutatott, a föld, melynek használati értéke van, nem termék, hiszen létrejötte eredendően nem céltudatosan szervezett termelőfolyamat eredménye. Hogy azonban mégis lehet szó a föld értékéről, áráról, az a birtoklással összefüggő kizárólagossággal, vagyis a tulajdonjoggal függ össze. Látnunk kell azonban, hogy a föld termőképessége egyre inkább nemcsak természetes adottság, hanem ennek fenntartása, esetleg növelése ténylegesen befektetett munka eredménye is. Következésképpen a föld értéke, ára nemcsak monopolizáltságából fakad, hanem következik abból is, hogy a termékenység, vagyis a használati érték egy része is ráfordítások eredményeként jön létre. Egy-egy terület népességének változása tehát befolyásolja a föld árának alakulását, de e tényezővel összefüggésben a földhasználat módosulása — a legelő szántóvá tétele, a szántó visszagyepesítése, az irtás stb. — is hasonló szerepet játszik. Ezeket az igények változásával összefüggő kultivációs módosulásokat hívjuk mi a föld közgazdasági újraértékelésének.

Az elmondottak után nem kíván különösebb indoklást az, ha a közgazdasági újraértékelés kapcsán hozott egyéni vagy társadalmi döntést általában a ter-50