Dunatáj, 1980 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1980 / 1. szám - Bertók László: Versek
Fiú, itt meg kell öregedni, ötről a hatra létrán menni, úgy szólni, mintha gyerek volnál, nem ugrálni a sorompónál, úgy pusztulni, mint ki ráérne, s amit érdemel, az a bére. * Ha nem fog már se cél, se part, a ritmus talán összetart, amíg a sötét kő alól valaki megint visszaszól, s fölkel belőlem, mint tojás kabinjából a dobogás. ALATTAD A DÉLKÖR Ha nem érezném meg egy rezzenésből, hogy fölösleges lettem, leszaladt orrom előtt a roló, le a nap, kibuktam a görbülő mindenségből, ha mint aki folyvást zuhanva néz föl, nem látnám bűntelenül magamat, ahogy besétálok a pillanat kertjébe hiú jóhiszeműségből, ha megtanulnám végre, hogy miért öl minden, ami él, s úgy lennék szabad, hogy élvezem már mutatványodat, mert nem taszíthatsz ki a tévedésből, megbillenne-e alattad a délkör? adnál-e országomért egy lovat?
