Dunatáj, 1980 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1980 / 1. szám - Balázs Kovács Sándor (közli): "Nem viselem a remöte életöt"
4. 1826. márc. 28. Tekintetes Nemes Tolna Vármegye Törvényszéke Magyar Péter és felesége Deák Katalin perekben azt méltóztatott kegyesenn rendelni; hogy a Detsi és ötsényi Prédikátorok próbálják még egyszer a nevezett pereskedő feleket megbékéltetni, és az együtt lakásra reá birni: mi annak okáért, a fent írtt Esztendőbenn és Naponn Helység Bírája Iffj (ú) Berekali Péternek, Szabó Gergely és Deák Pál Esküiteknek, és Síró Sámuel Curatornak jelenlétekbenn, Magyar Péter és felesége Gyűlésünk eleibe állítvánn, minekutánna minden erkölcsi okokat szivekre kötöttünk volna, Magyar Péter több ízbenn nyilvánn kijelentette, hogy ő Deák Katalint magához veszi; és ígérte, hogy mint házastársát illendő betsületbenn tartja: de Deák Katalin megátalkodva azt vallotta, hogy ő Magyar Péterhez soha viszsza nem megyen. 5. 1826. márc. 28. Ugyan ezen Gyűlésbenn felvevődött Karai János panaszsza, a ki 27a Martij személyesen meg jelenvénn a Prédikátornál panaszolkodott, hogy őtet a Felesége Horvát Ersébet már azelőtt hét héttel elhagyta, és kérte a Prédikátort, hogy Horvát Ersébetet küldesse haza. Melyre nézve a Gyűlés Horvát Ersébetet előállíttatván ki kérdezte és kihallgatta e szerint: Miért hagytad el a Férjedet? Azért: mert megvert. Miért vert meg? Csak azért: mert fonni mentem a Szomszédbann. Ezen kívül mindég kurváz, enni nem ád, velem nem hál! Mivel vert meg? Elszaggatott rajtam két lóhajtó Ostort, a kilintset lekötötte megakart fojtani. Ezeket a Gyűlés Karai Jánosnak szemire vetvénn így mentette magát. Ez előtt hét héttel estve a Szőllőhegyről szánon haza jövénn, a feleségem a Tarisznyámat a szánról le akarta venni: de én nem engedtem. Ezért a feleségem nagyon megboszszankodott és haragjábann azt mondotta: baszsza meg hát a tarisznyáját. Ezzel bement a házba. Kevés idő múlva én is bementem utánna. Ott ismét a Tarisznyát hozta elő, én hallgattattam: de nem hallgatott, ekkor kijöttem a házból, s midőn ismét viszszamentem megint a Tarisznyát emlegette, ujjra kimentem, tsak hogy elhallgasson: de többszöri kimenésem utánn is el nem hallgatott. Ez alatt elkészülvén a Vatsora az édes Anyámmal leültem az Asztal mellé, hívtuk a feleségemet is enni, de ő nem jött; hanem tsak a tarisznyát emlegette és perelt. Nagyon kértem, hogy hallgasson, és fenyegettem, hogy ha el nem hallgat, roszszúl jár. ő erre sem hallgatót: én hát bevittem egy lóhajtó ostort, és azzal egyet rá vágtam. Ekkor a feleségem felugrott, az ostort a kezemből kitekerte, s az ablakonn kihajtotta — az inget róllam lehasogatta kiáltozott. Ekkor bevittem egy másik ostort, de a melynek a hegye kenderből van fonva, azzal hatot vagy hetet rá ütöttem. Arra nagy ordítást tett; a szomszédok a lármát meghallvánn, az Atyának hírt adtak, a ki hozzám jövénn minekutánna be nem 42
