Dunatáj, 1980 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1980 / 1. szám - Bertók László: Versek
BERTÓK LÁSZLÓ ÖTRŐL A HATRA — A KOCKAKÖVEK CIKLUSBÓL Annyi mindenről lemaradva, hogy lassacskán belenyugodva hagyatkozom a pillanatra, mint apám szokott a lovakra sötétben, rossz utakon, tudva: gyeplő, korbács bajt csak fokozna. * Ments meg uram az okosoktól, mindig-mindent-jobban-tudóktól, s ha leejtesz egy almacsutkát, intézkedj, hogy eltakarítsák, mert mint bagót, fogukra rakják, és nyálukban csúszkál az ország. * Csak képzelgés? csak gyötrelem? hogy a tejút gerincemen vezet keresztül, s mintha egy kősziklát vinnék, görnyedek a pattanásnyi föld felett, mert lüktet, s egyre nehezebb? * „Ha ez a növény megszólalna, ha beavatna a titokba, ha...” - kanyarog a régi nóta föl, föl a végtelen toronyba, mintha szédült kutya tutulna kút mélyéről a teliholdra.
