Dunatáj, 1980 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1980 / 1. szám - Balázs Kovács Sándor (közli): "Nem viselem a remöte életöt"
keltessenek..E feladatának a testület híven eleget is tett. Az erkölcsi élet ilyen szigorú testületi ellenőrzése kizárólag a református egyházban érvényesült. A jegyzőkönyvben következetesen feljegyezte a lelkész, hogy a falu bírája és tanácsa — tehát a világi hatóság — addig nem is foglalkozott erkölcsi kérdésekkel, míg az egyházi vezetés (a prédikátor és a presbitérium) fel nem kérte erre. Ennek magyarázata lehet, hogy egészen a múlt század végéig az egyházi élet elválaszthatatlanul összeforrt a község életével. Az egyházi igazgatás is — a lelkész és a kurátor vezetése mellett — teljesen a községi elöljáróság kezében volt, annyira, hogy igen sok esetben a lelkész tudta és beleegyezése nélkül intézkedtek kizárólag egyházi ügyekben is. A feljegyzésekből azonban kiderül, hogy az erkölcsi kérdésekben a kivizsgálást és döntést teljesen a lelkésznek engedték át. Az ügymenet a következőképpen rekonstruálható: A panaszos felkereste a lekipásztort, és jelentette neki az esetet, aki a kellő tájékozódás után összehívta a presbitériumot, és a gyűlés előtt megtörtént a részletes kivizsgálás, tanúkihallgatás stb. Ha az itt hozott határozatot nem fogadták el az érdekeltek, az ügyet a községi vezetéshez irányították — mely szinte majdnem minden esetben és minden sárközi faluban egybeesett az egyháztanáccsal. Ha a falu világi vezetése sem tudta elfogadtatni döntését, az ügyet a vármegye elé terjesztették, melynek határozatát már erővel is végrehajtották. Kiválogatott jegyzőkönyvi részleteinkben a legjellemzőbb eseteket igyekeztünk bemutatni és nyomon követni. Jó példák ezek az ügyek arra is, hogy a sárköziek mennyire vették komolyan a presbitérium határozatait. Egy sajátos sárközi népszokás nyomait is megtaláljuk: a hálótanya és a szőlőőrzés hagyományát. A „bajok” — erkölcsi értelemben — általában a szőlőhegyen kezdődtek, amint arra idézett népdalrészletünk is utal. A szőlőőrzés „mulatsága” igen gyakran a persbiteriális gyűlés előtt végződött. Az alábbi idézetek az őcsényi református egyház presbiteriumi jegyzőkönyvéből származnak. A jegyzőkönyveket a lelkészek 1808-tól folyamatosan vezették. Kiemelt részleteink csak az erkölcsi kérdésekkel foglalkoznak, ennél azonban sokkal változatosabb volt az egyháztanács tevékenysége: a kulturális ügyektől az egyház gazdasági számadásain át sok mindennel foglalkoztak. 1. 1S17. nov. 6. Öreg Magyar Péter panaszt tett a Tiszt(eletes) — Prédikátor Űrnál az eránt, hogy a Menye Deák Katalin az ő fiát Ifjú Magyar Pétert elhagyta, azon az okonn: mivel Deák Katalin Ifj. Tök Péterhez advánn magát ők azért feddették, és kérték, hogy az illyenektöl magát megoltalmazza. Egyszersmind kérte említett Öreg Magyar "Péter a Tiszt(eletes) Prédikátor Urat, hogy a Menyét Deák Katalint hivassa magához, és ha lehet szép móddal bírja rá a hazamenetelre, nem akarván a Törvénykezés által Házának gyalázatját tovább terjeszteni. Ehhez képest, az alól megnevezett 8a Nov. 1817 Deák Katalint magához hivatvánn, tudakozva tőle; mi akonn hagyta el a férjét Ifj. Magyar Pétert? A melyre így felelt: 38
