Dunatáj, 1980 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1980 / 4. szám - Mészáros Sándor: A másfelé bámuló Isten
A másfelé bámuló Isten Értékmegőrzés csak értékteremtéssel lehetséges. Szabó István írói világképének horizontján a gyermek-lét édene, töretlen értékrendje ragyog. Tétje és mértéke ez az emberi létnek az Istentől végleg magára hagyott világban. Gyűjteményes novellás kötete, a Hazulról odáig legjobb írásaiban ez a teremtő és megőrző aktus fonódik egybe. Nem a nosztalgia idilljc ez, amely bearanyozza a gyermekkor tájait, nem is a lemondás visszamenekülése. Otthon és idegenség pólusai közt születik minden Szabó István-írás, hőseinek ebben az erőtérben kell „hazatalálni”. Az otthon törvényeihez való hűség megtartó erő, belső erkölcsi parancs. Talán nem túlzás : iránytű a történelemben. Ezekben a novellákban többről, másról van szó, mint pusztán arról, hogy a paraszti életformaváltás milyenné alakítja az ötvenes-hatvanas évek falujának arcát, milyen konfliktusokat teremt közösség és egyén viszonylatában, hogyan változtatja meg a hétköznapokat, milyen rezdüléseket vált ki a pszichéből stb... Félreértés ne essék: a Hazulról odáig kötet írásai természetszerűen hordozzák ezeket a kérdéseket is, hisz kikerülhetetlenül beléjük botlik a hazatérő még az éjszakai szőlőhegyi sötétben is (Otthon a szőlőhegyen), de a novellák legjavát létfilozófiai kérdések hevítik. Ám ez a két forrás csak látszólag különnemű! Az Isten teremtményei című novella zápor utáni délelőttiében, a ház mögötti kiskertben Csanaki Jancsi a dolgokra való rácsodál'kozás izgalmával faggatja édesapját: „Jancsi leguggolt a gödör partjára, s a vörösagyagot kezdte markolászni.- Én is tudnék embereket csinálni, édesapám?- Nem. Csak Isten tudott.- De ha én is rálehelnék erre a.. .- Akkor se - mondta Csanaki, miközben az ágakat vagdalta. - Te nem vagy Isten. A fiú elgondolkodott.- Isten nem olyan, mint mi?- Nem, sokkal erősebb.- Miért nem vagyok olyan, mint az Isten?-Te embernek születtél.- Nem is lehetek olyan sohase?- Nem.- De én is szeretnék embereket csinálni - mondta a gyerek, s ujjai a nedves agyagban turkáltak.- Próbáld meg - dünnyögte az apja csak úgy, mert egy vastagabb ágban megakadt a fejszéje." Valahol itt és így találkozik a két forrás. Kosztolányi a hétköznap költeményének nevezte a novellát. Anélkül, hogy egzakt meghatározásként kezelnénk, mégis ennek fényénél sok minden megvilágosodik a Szabó István-i írói világból. Ahogy a hosszú hallgatásokból kiszakad egy-egy mondat: a lényeget, a lét lényegét érjük tetten. Ezek a „kerek, rövid történetek” ebből a hallgatásból, elhallgatásból születnek. A gyermeki képzeletben, s később az anya előtt is egy pillanatra megmozduló agyagfigurácskákat, EMBEREKet Csanakiné parlagi józansága összetöri, helyre áll a világ rendje: az agyagemberkék nem mozognak, és soha nem is fognak mozogni, mert ugye ami képtelenség, az képtelenség. Jancsi sírva-toporzékolva elfogadja az elfogadhatatlant: a kiűzetést. Visszavonhatatlanul történik meg minden, az apa hiába üti arcul az asszonyt: Csanaki Gábor és fia bánata nem enyhülhet. „Játék, idea édesen egy volt / csillagok kölyke amikor voltam” - írja Nagy László Gyümölcsoltó című versében, s a novella ugyanennek a volt-teljességnek állít emléket. A paraszti világ értékrendjében legfontosabb helyen áll a munka, az ehhez való viszony. Ott, ahol a lóherekaszálás (Hajsza) vagy a szőlőkapálás (Pajkoskodók) drámává tud sűrűsödni, a Veres Péter-i kivagyiság drámájává, ott a munka a teljesség mércéje. Az idegenbe (Pestre) került fiatalembernek ez a legnagyobb hiánya: a munka testközelsége. Emiatt válik idegenné a faluban és a családi háznál is (Lajos és Katica; Minden olyan, mint régen). Ugyanezzel a kereszttel, a szabadság keresztjével ődöng a gépállomás traktorosa, Baksa Tibi a két hét pihenő alatt (A szabadság keresztje). A novellák szerkezetének egyik formáló elve az értékvesztés központba állítása. A kevés szereplő (általában két-három), állandó helyszínek, rövid idejű változások megkövetelik a zárt, feszes formát. Az értékvesztést belülről, a magánszférán belül 79
