Dunatáj, 1980 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1980 / 4. szám - Szilágyi Miklós: Takács Lajos: A Kis-Balaton és környéke
„eredetiség” művi szembeállítása. Tüskés eszménye nyilvánvalóan a „mesterségét” ismerő, szépre, jóra, igazra fogékony, az értelmes lét hitvallására épülő alkotói személyiség. A halál, elmúlás, élet csak azoknak érzelmes, romantikus témák, akik beérik a közhely igazságával - védi meg - Csorba Győző költészete kapcsán - a mindennapi létre, a világra csodálkozó műveket az ezoterikus szemléletet erényként hirdető felfogásokkal szemben. A kritikus nem tetszeleghet az abszolút objektív szemlélő szerepében, megállapításai nem kinyilatkoztatások, megfellebbezhetetlen ítéletek - olvasható a bevezetőben. E rokonszenves kritikusi magatartás azt is jelzi hogy Tüskéstől idegen - a kötet tanúsága szerint - a behódoló hozsannázás, de a magasból fanyalgó fölény is. Nem titkolja, hogy kívülről tekint az alkotóra és művére még akkor is, ha egyébként közel érzi magához. A Mérték és mü közel fél évszázad ma4- gyár irodalmáról ad képet. A közvetlen reagálás az egyes részekben kimutatható, mégsem alkalomszülte írások halmaza a kötet. Tüskés Tibor pályaképeket elemez, alkotói módszereket tár fel, pályakezdő írók, költők szárnypróbálgatásait figyeli. írásai mentesek a tudományoskodás pózától és zsargonjától. Megállapításai pontosak és gyakran homályt oszlatok, érvei szellemesek, metaforikus megfogalmazásai már-már költőiek. (Szépirodalmi, 1980.) N. HORVÁTH BÉLA Takács Lajos: A Kis-Balaton és környéke Aki az elmúlt években, évtizedekben nem kísérte figyelemmel a magyar agrárnéprajzi kutatásokat, és nem tud e szakág elméleti és módszertani megújulásáról, alighanem „másképpen” fogja olvasni ezt a nemcsak konkrét eredményei, de - főképp - szemléleti újdonsága miatt kiemelkedő jelentőségű kismonográfiát. Talán még azt is előzetes ismereteiben elbizonytalanodva, némi kétkedéssel fogja mérlegelni, hogy jogos-c, kellően megokolt-e a szerzőnek a bevezetőben megfogalmazott, egy látszat-ellentmondást feloldani akaró megjegyzése: „igen sok történeti, levéltári anyagot felhasználtunk, munkánk mégsem történeti, hanem néprajzi, pontosabban történeti-néprajzi feldolgozás." Pedig annak is illik komolyan venni az ilyen programadó mondatot, aki „önmagából” akarja megérteni ezt a kismonográfiát, hiszen éppen a fontos munkák sosincsenek híján az ilyen látszólagos, csak a kevéssé tájékozottak számára „felfoghatatlan” paradoxonoknak! Takács Lajos - aki egyik legeredményesebb kezdeményezője a történeti és néprajzi kutatások elméleti hasznú módszerbeli konfrontálásának — elsősorban nem is a Kis-Balaton környéki falvak néprajzi jellegzetességeinek megismerése szándékával végezte itteni kutatásait. Az európai etnográfiai kutatások szükségleteiből eredeztetvén a maga munkaprogramját, az egész Kárpát-medencében igyekezett feltárni „a rendszeres termelőgazdálkodást megelőző földhasználati formákat és főképpen azt a módot, ahogy a földet - és ezen belül a lápvidéket is (hadd tegyük hozzá: az erdőtől elhódítható területeket szintén) - átalakították, hogy a szántóföldi művelésre vagy a rétgazdálkodásra alkalmassá tegyék." A föld termővé tételének vizsgálata elsősorban agrártörténeti kérdés, hiszen a termelőgazdálkodás fokozatos és folyamatos, a technikai lehetőségek fejlődésével, a népességgyarapodással kölcsönhatásban lévő előrehaladását a történeti források elemzése révén lehet felderíteni. Az agráretnográfia azért járulhat hozzá mégis igen hatékonyan e történeti szándékú kutatásokhoz, mert meg-megújulóan, szinte napjainkig ugyanazok a módszerek és eszközök voltak jellemzőek az irtási műveletekre, mint az „ősidőkben”. A néprajzosnak megvan tehát a lehetősége arra, hogy az élő gyakorlat megfigyelése révén értelmezze a régészeti és történeti forrásokat, e források olyan részleteit, melyek a gyakorlat kontrollja nélkül „értelmezhetetlennek” tűnnek. i960 táján kezdődött Takács Lajosnak ez a nagy (tkp. „kutatócsoportra” méretezett) kutatási programja, és több, egymást feltételező-kiegészítő monografikus feldolgozást eredményezett. Az európai kutatásokkal szinkron összehasonlító monográfiája a bozót- és erdőirtás eszközeinek, módszereinek (és — természetesen - jogi, munkaszervezeti feltételeinek) tüzetes elemzését vállalta, és megszámlálhatatlanul sok részta75
