Dunatáj, 1980 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1980 / 4. szám - Papp István: Pákolitz István: Bögrésdiákok
ságra vall, mert különben mi indokolná a nagy szimfónia árnyékában? Nem valószínű, hogy csak az említett zongorázó kedv. Lenau forradalmár, a művészet új lehetőségeit keresi Faustjában is. Liszt ugyanezt teszi a zenében, s nemcsak goethei értelemben összegez és szintetizál, hanem inkább újat keres és ad is. Lenau Faustja már Goethe halála (1832) után - 1836-ban készül el, Liszté 1854-ben. Lenau 1850-ben távozott az élők sorából... A lenaui Faust maga a költő; a kettős haza miatti kettős tudat és filozofikus nyugtalanság jellemzi. Halász Előd így ír róla: „...hőse a világirodalom legszemélyesebb, legszubjektívebb Faustja. Az igazság- és tudáskereső, kételyekben felemésztődő fausti szellem magában hordozza alkotója életének minden terhét: megcsúfolt vágyait, összetört illúzióit, hasztalan szabadulási törekvéseit”. A kilátástalanság gyakran nyaktörő mutatványokra készteti az egyént. Esetleg merész terveket sző. Liszt élete is ezt példázza, bár félreértés ne essék: sorsa Pákolitz István Bögrésdiákok című könyve a költő két prózai művét öleli egybe. A kötet belső címlapján, műfaji megjelölésként, a „két kisregény” elnevezés olvasható. A Confiteor első oldalainak Kortárs beli közlésekor a zárójelbe tett „vallomás” terminus figyelmeztette az olvasót a szerző műfajbehatároló szándékára. A címadó mű alatt a „kamaszkori naplóm széljegyzetei” utalás található. Ezek a több műfajra utaló szerzői megjegyzések híven tükrözik a kötet írásainak sokarcúságát, több műfaj határterületét egybeölelő sajátosságát. A könyv nyitódarabja (Confiteor), mint az a címből is sejthető, elsősorban a világirodalomból jól ismert vallomás jellegzetességeit hordozza, míg a Bögrésdiákok inkább a napló-írás novellisztikus-esszéisztikus arcát mutatja, s ha a két művet összefogó „kerettörténet” felöl tekintjük az írásokat, a kisregény körvonalai is jól kitapinthatok. S hogy ez a műfaji többrétegűség paradox módon nem töredezettséget, hanem szerves összetartozást jelent, az az egész könyvet átható, a művek minden sorát átvilágító lírai személyességnek köszönhető, s innen szemlélve szükségtelenné válik minden fajta poétikai okoskodás. és sikere összehasonlíthatatlanul szerencsésebbé teszik, mint Lenaut. Mégis megkockáztatható: míg szimfóniájában az egyetemes emberről szól — megfelelően univerzális felkészültséggel és formában addig a rokonlélek Lenau művét az egyes ember és a maga élményei éltetik, a romantika különben is kedvez az egyén előtérbe kerülésének. Olykor szélsőségesen szubjektív módon. Csak megjegyezzük: Liszt komponált Lenau-d a 1 o k a t is. Liszt és Lenau egyaránt a romantika élenjáró, más-más művészeti ágban alkotó forradalmár művészei. Az ember önmegvalósításának jogos szellemi igénye jegyében is egyetlen hatalmas gondolat fűtötte őket: az ember - egyelőre művészet által történő - felszabadítása, melyet a legszebben talán éppen Lenau fogalmazott meg. S így válik a legmélyebb pesszimizmus is reményt szülő okká: „A fényt az égről nem lehet lemarni...” DRESCHER J. ATTILA Johan Huizinga a középkor világképének sajátos arculatát vizsgálva többek között arra a következtetésre jut, hogy fél évezreddel ezelőtt a mindennapi élet kontúrjai sokkal élesebbek voltak, mint ma, könnyebb Volt az elhatárolás jó és rossz cselekedetek között, a világ valahogy egyszerűbbnek, problémátlanabbnak tűnt az egyén számára, mint korunkban. A világhírű holland kultúrtörténész e történetfilozófiai megállapításhoz azt a megjegyzést fűzi, hogy a gyermek gondolat- és érzelemvilága nagyban megőrizte e világkép naív idealizmusát. Pákolitz István Confiteor című művében ennek az alapvetően etikai alapállású gyermeki világképnek atmoszféráját teremti újra, saját gyermekkorának élményanyagára támaszkodva. Egy nyilvános életgyónás tanúi vagyunk: hat-nyolc éves gyermek gondolkodásán és nyelvi közegén keresztül rajzolódik elénk egy két világháború közötti falu közösségének élete. Az életgyónás a szó keresztényi (katolikus) értelmében értendő, a mű címe is a katolikus gyónási formula első szava (Confiteor Deo omnipotent.Minden bűnnel számot kell vetni tehát, teljes keresztényi komolysággal és felelősséggel. így minden cselekedet a 71 Pákolitz István: Bögrésdiákok
