Dunatáj, 1980 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1980 / 4. szám - Drescher J. Attila: Töprengések Liszt és Lenau ürügyén
mas élmények mellett hatalmas ellentmondások gyűrűjében fogja közre az ifjú Lenaut. Kínlódó, pesszimista alkat? Ezért is! És nem egyedül. Az osztrák irodalomban (a Monarchia soknemzetűsége miatt) amúgy sem ritka a „vegyes” származású és ellentmondásos költő-íróegyéniség, gondoljunk csak Th. Csokor, Ödön von Horváth, vagy Lenau mellett a nemzetközinek számító Molnár Ferenc (bár ő tisztább képlet) és a legjelesebb, Rilke nevére! Nem érezhetett-e hasonlót a külföld ünnepelt zeneszerzője, a lelki kétlakiság súlyát cipelő Liszt is? Lenau költészetének magyar elemeit zenei hagyomány is színezi - törvényszerűen s már a lírából következik, hogy az azt művelő maga is zeneértő; nemcsak költeményeinek zeneisége árulkodik erről, maga is jól hegedült, tehát művelte és élvezte a zenét, s merített a magyar népzene örök tiszta forrásából. A verbunk, a cigányfolklór mint téma és zenei anyag, a csárda, a Tisza, az említett puszta és a betyárok együttesen adják költészetének magyar zamatét. A távolság, a romantika kék messzesége (a „forradalmi” romantikában a szabadság lehetősége is) mindig nagy ihlető erő. Minden művészeti ágra vonatkozik e megállapítás, s az egyes ágak egymásra hatása is ismeretes. Szabolcsi Bence írja egyik tanulmányában : „Hogy irodalom és képzőművészet szorosan és szervesen ihletik e korban a zenét, az már a romantika szellemi hagyatékából következik..." Rengeteg példa kínálkozna illusztrálásul (a képzőművészetire legismertebb a zenében Muszorgszkij Egy kiállítás képei c. műve), s itt kezdődik Liszt és Lenau egymásra találásának igazi története is. A zeneszerző számít szélesebb közműveltségre is, hogy értsék, ugyanígy maga is nagy felkészültségű. Mindkettejük művészetére jellemző az útkeresés pátosza, s Lenau mintegy „megmerül a maga korának világnézeti ellentmondásaiban”, hogy küzdelmei során eljusson a forradalom igenléséig, hasonlóan Liszthez. Az útkeresés egyik állomása az ember létküzdclmének, a jól ismert madáchi okfejtésű dilemmának, a létezés egész fájdalmának és gyönyörének megéneklése, s ez már maga is fausti tett. Tehát megírják a maguk Faustját. Minden jeles költő megírta Goethe után (és előtt is) a maga Faustját. A figura története és a feldolgozások sora is tiszteletet parancsoló. Csak címszavakban a nevükben is Faust-variációkról: (Valójában csak Liszt és Lenau Faust-járól esik itt szó.) az alapul szolgáló i;87-es évkönyv Faust doktora, aki valóban élt; a Marlowe angol drámaíró által írt mű (melynek bábjáték-formáját látja a gyermek Goethe); Lessing Faust-kísérlete; egy rövidebb sor ma jelentéktelennek látszó szerző kísérlete (bár köztük van a Sturm und Drang-mozgalomnak nevet adó Kiinger is); természetesen a „nagy” Faust-költemény, Goethe kétrészes drámája; Lenau (1) Faustja és végül már a modem polgári regények sorában prózai parafrázisként Thomas Mann Doktor Faustus-a. Ezek a legismertebbek az irodalmi közegben. A zenében ugyancsak nem nyom nélküli a Faust-hatás; Liszt mellett Wagnert is foglalkoztatta, s feldolgozta Gounod (ötfelvonásos operában, a mű Goethe nyomán készült, csak egy szálra koncentrált); Berlioz drámai legenda formájában alkotta meg (Faust elkárhozása - négy részben, s Goethe anyaga már csak ürügy). De maradjunk Lisztnél! A Faust-feldolgozások jobbára Goethéhez kapcsolódtak (aki műve előtt még írt egy Ösfaustot is). Lisztnek két Faust-műve van: a Faust-szimfónia, melyet ugyancsak Goethe drámai költeménye inspirált; ez három jellemképből áll. És művei között található a Lenau nyomán készült Két epizód Lenau Faustjából, mely voltaképp két zongoradarab. (Az már csak zenetörténeti kuriózum, hogy Liszt négy Mefisztó-keringőjéből az első a Lenau-epizódok egyike.) Liszt nemcsak hatalmas tehetségű zeneszerző, de kitűnő előadóművész is volt, nagyszerűen játszott billentyűs hangszereken. Korabeli kritikusok Chopin elé helyezték zongorajátékát. Előadói fejlődésének első állomása volt, s a későbbi nagy sikereket előlegezte meg a 9 éves korában Sopronban adott koncert. (Bartók pl. Lisztet vallotta szellemi és zenei elődjének, de zeneszerzői újításai és játéka miatt.) A Lenau nyomán írt kisebb terjedelmű művek formáját ez is befolyásolhatta, ti. hogy virtuóz zongoratechnikáját szolgálták, hisz a Faust-szimfónia, együtt a Dante-szimfóniával és tán legszebb darabjával, a h-moll szonátával hatalmas gondolatokat hordoz, az életmű egyik csúcsa. A Faust-téma újbóli megkísértése - Lenau nyomán! — mindenképp lelki rokon70
