Dunatáj, 1980 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1980 / 4. szám - Leskó László: Bohuniczky Szefi és az Iszony
úgy adja át a gyarlóságait is, ez hát a házassági” Vagy: „Magda hallgatva figyelt, s rájött, hogy a tapasztalatok a polgári létforma kihűlését szerzéssel szítják és izgatják újból forróvá”. Az Iszony Kárász Nellijében rokon gondolatokat pendít a házasság: „A rossz házasságban — s melyik nem rossz — az a szörnyű, hogy ami az egyiknek szokás, az a másiknak kikerülhetetlen vértanúság’. Folytatva a két férfi összevetését, újabb egyezésre bukkanunk: Beretvás Jenő éppolyan „kontár” a gyógyászatban — félrekezeli pénzes páciensét —, mint Takaró Sanyi a gazdálkodásban. Osd és az Iszony-bál Fáncs „társadalmi élete”, egzisztenciái között szintén sok a rokonvonás. S, ha már szituáció-azonosságra is utaltunk: a Három év kényszer-vizitjei hasonlóak az Iszony eszem-iszom összejöveteleihez. Mindkét műben fordulópont-jelentőségű a bútorvásárlás. Magda a Bohuniczky-regényben éppen olyan „üdvöske”, mint Nelli az Iszonyban; mindkettőnek kurizálni szeretne a helybeli intelligencia. (Beretvásnak is, Takarónak is imponál ez.) Ám mindkét nő — újabb egyezés! — tudat alatt, homályosan egy-egy, a környezetből kirívó különchöz kötődik. Magda a tojásfejű, gúnyoros báróhoz, Nelli a „kedvetlen” Takaró Imréhez, aki szintén egyfajta ernyedt magatartásban jelentkező intellektualizmust képvisel. Hosszan értekezhetnénk a két író — Bobuniczky és Németh — írásművészetének rokonvonásairól is. A „tűszúrások” Németh prózájára éppúgy érvényesek, mint Bohunicákyéra: azok az apró, de „halálos” bökések, melyeket a látszólag nyájasan beszélgető partnerek egymásnak szánnak. A stílust érzékletessé tévő metaforák a Három évre ugyanúgy jellemzők, mint az Iszonyra. A jellemfestés művészete mindkét írónak erőssége. Magda is, Nelli is eljut a neki jutott férfi gyűlöletéig; Magda azonban „jólnevelten” kiegyezik, Nelli öl... Talán éppen ez a Bohuniczky-regény lehetne kezdete az újrafelfedezésnek! Tüskés Tibor magánlevélbeli summázása kívánkozik e sorok végére: „Igazi író volt, s nem írónő vagy nőíró..."
