Dunatáj, 1980 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1980 / 4. szám - Leskó László: Bohuniczky Szefi és az Iszony
később is ezt! Ha rájött, hogy az elröppent időt nem hozhatja vissza, kedvetlen közöny fagyott arcára. Ezt barátai nem értették; ridegséggel, közönnyel vádolták.” És: „Készségesen ismerkedett össze emberekkel, de mérlege szigorú volt." Már azon az első viziten is ilyen, kvintesszenciaként ható megfigyelés-összegzést adhatott volna Bohuniczky Némethről, aki a szellemi csatában Schöpflin fölé kerekedett; „A hazugságmentes tisztaság és a leleplezőképesség bátorsága töltötte meg Németh mosolyát.” Talán nem jár messze az igazságtól az a megállapítás, hogy Bohuniczky Szefi és Németh László emberi kapcsolata az irodalomban is kamatozott. Ügy vélem, hogy Bohuniczky Három év című regényének elődje — a kisváros „természetrajzával” — Móricz Zsigmond eredetibb 1932-es Rokonokjában, utódja viszont Németh László 1947-es lszony-ának tipológiájában keresendő. A Három év hősei (jellemei) az Iszonyban — némiképpen módosultán — reinkarnálódnak. Sőt, bizonyos szituáció — azonosság is kimutatható a két regényben. Máriás Magda is, Kárász Nelli is lecsúszott középbirtokos lánya. Az apa itt is, ott is kevés szóhoz szokott, büszke ember: tudat alatt a férjben is őt keresi a két mű hősnője. Az anya Bohuniczky Szefi regényében okos, vején átlátó aszszony, aki azonban hajlandó praktikával is segíteni annak előbbrcjutását. Németh László művében Nelli anyja kisszerűbb asszony ugyan, de lelki terrorral, kerítőnői ravaszsággal szinte kényszeríti lányát a házasságba Takaró Sanyival. A Máriás-lány is, Kárász Endre lánya is „felette áll” leendő férjének a származást illetően. (Mint később kiderül: erkölcsiségben szintén.) Temperamentumban azonban különböznek, noha mindketten hasonló „fegyvereket” próbálnak ki férjük ellen. Magda passzívabb helyzetben van; a középosztálybeli nők életét éli Ösdon — ez pedig eleve eltartottságot, így inaktivitást jelent. Szexuálisan is jobban kötődik Beretváshoz. Németh László Nellije — a szűzi Diánához szokták hasonlítani — talponállóbb, önéletű figura: nem idegen tőle a fizikai munka. Ugyanakkor szexuális kötődés nem láncolja Takaró Sanyihoz; megközelíthetetlenebb Magdánál. Beretvás Jenő és Takaró Sanyi alkati és lelki rokonok. Pszeudoérzelmek jellemzik mindkettőjüket; Sanyit ösztönösség-szinten, Beretvást a tudatosság fokán. Látszatoknak élnek; ez az ablak-életmód állandósult szerepjátszást eredményez. Beretvásnak — emlékszünk? —, ha azt mondja, „komoly magyar élet”, könnyek rezegnek a szemében. Takaró Sanyi szintén gyakran hatódik meg szép közhelyektől, vagy önmaga „lelki nagyságától”. Apja várható halálakor elrendeli, hogy lovas legény álljon készenlétben; ha nem volna otthon, rögtön értesíthessék, „...hogy átvéve a küldönctől a lovat, azonnal hazanyargalhasson. A falubeliek majd kinéznek: »Te, kiveri úgy azt a lovat, nem a Takaró Sándor? Alighanem odáig van az öreg Takaró.« Arra is volt bizonyosan terve, hogy mit csinál a haldokló mellett. Hogy nyeli könnyeit, hogy önt bele lelket, hogy borul utolsó lélegzetvételinél a kályhának”. Beretvás Jenőnek és Takaró Sanyinak egyaránt vannak „futó viszonyai”, alkalmi szeretői; rendszerint — bár ők nem érzik — megalázó „liaisonok” ezek, cselédlánnyal, pesztrával, stb. Magda így összegez magában: „Az asszony nem szokta meg, hogy az ura szabadon éli előtte természetét. Ahogy a pénzét rábízza, 54
