Dunatáj, 1980 (3. évfolyam, 1-4. szám)

1980 / 4. szám - Király Erzsébet - Kovács Sándor Iván: Zrínyi Rómában

megszemlélték-e vajon 1636-ban a magyar földről érkezett utazók a Vatikán szoborkincseit, például a Laokoont vagy Michelangelo Utolsó ítéletét a Cappella Sistinában. Prózai műveiben Zrínyi minduntalan Nagy Sándor és Julius Caesar tetteivel példálózik; az ő „statuáik” előtt is az ókor nagyszerűségének tudata tölthette el. Nagy Sándor guidánknak is egyik főszereplője. Az útikönyv nemcsak a Quirinale-domb Dioskuros-szobrait identifikálja — persze tévesen (mint Frölich forrása is) — Nagy Sándor ábrázolásaként, de azt jegyzi meg a Pasquino-szoborról is: úgy mondják, Nagy Sándor katonáját ábrázolja.

Amikor Jacobus Tollius, az ifjú holland tudós 1660-ban meglátogatta Zrínyit Csáktornyán, nem győzött csodálkozni, mennyi értékes római régiség fogadja a „barbár” magyar végeken! Mindenekelőtt a gondosan megválogatott antik numizmatikai gyűjtemény ragadta meg a figyelmét. A régi érmék Nagy Sándort, Otho római császárt, Vitelliust, Prescennius Nigert, aztán Horatiust és Ovidiust ábrázolták, s voltak még a régiségtárban királyokat, hercegeket, híres férfiakat megörökítő képmások, szobrok is. A németalföldi Tolliusnak a katolikus magyar gróf galériájában joggal tűnt fel az újabb emlékek közül Luther és felesége képe. Még inkább meglepődött, amikor felfedezte, hogy Zrínyi egy Csáktornyán talált feliratos római követ beleillesztett a vár falába. Trencsényi-Waldapfel Imre írja Vendégjárás Csáktornyán című esszéjében: „A nem remélt zsákmányt, mármint az inscriptio pontos másolatát, Tollius mohó örömmel jegyezte fel.” Tollius jó egyhetes Csáktornyái vendégeskedése alatt Itáliáról, s Rómáról is szót kellett váltaniok; a magyar gróf megjárta már, a régiségbúvár holland filológus oda készült. Vajon mit mondott Tolliusnak Zrínyi a gyűjtemény darabjainak eredetéről? Hozta, kapta, vásárolta őket? Fraknói Vilmos utal rá, hogy amikor Pázmány Rómából elindult hazafelé, a pápai államtitkár (Francesco Barberini, VIII. Orbán unokaöccse) „ereklyékkel és képekkel kedveskedett neki és kísérőinek”. Zrínyi Miklós sem csak Orbán pápa dedikált verseskönyvét és a guidát hozhatta haza Itáliából.

De nem szeretnénk az olaszországi hónapok élményeit találgató és eltúlzó kutatók hibájába esni! Ezért hangsúlyozzuk mindegyre a látnivalókat, a tárgyiasult, a látható ókor és a modern Itália élményét, a kézben hordozható guida praktikus linearitását, néhol kissé naiv, mesélő célszerűségét. S ezért kell egyetértenünk Klaniczay Tibor végkövetkeztetésével, aki Zrínyi-monográfiájában eképpen összegezett: „A konkrét élményeken túl az itáliai utazásnak köszönhető, hogy a fiatal Zrínyi az életet nemcsak az elmaradott, provinciálissá süllyedt Magyarország vagy a még igazi kibontakozása előtt álló Habsburg-székváros keretei között szemlélhette, hanem hozzászokhatott az antik világ, a reneszánsz és az olasz barokk roppant méreteihez. Róma és Firenze épületei, az olasz föld több ezeréves történetének lépten-nyomon előtáruló emlékei egy fiatal diákban is kifejlesztik a tér és idő arányainak olyan érzékét, amely Zrínyi írói munkásságát mindig jellemezte. A kultúra nagyságának tárgyi emlékek közvetlen szemléletén alapuló vizuális hatását a világirodalom legjobb könyvei sem pótolhatták volna.”

40